„Minden egyes fog az egész emberrel áll kapcsolatban.” (Dr. Adloff) Ezt a szemléletmódot igyekszik a biológiai, komplementer fogorvoslás magáévá tenni. Elvei megegyeznek a természetgyógyászati és a holisztikus gondolkodásmóddal: összefüggő egésznek tekinti a szervezetet. Magyarországon 1990-ben, Pilisszentkereszten volt az első biológiai fogorvosi tanfolyam, s ugyanebben az évben alakult a MOBOT (Magyar Oralakupunktura orvosok és Biológiai fogOrvosok Társassága). A biológiai, komplementer fogászat tudományterülete feltárta, hogy a szájüreg a szervezet funkcionális, elválaszthatatlan része, így az itt keletkező problémák a szervezet egyéb részeire is kihatnak, sőt a szervezetből is érkezhetnek jelzések e területre. Voll és Kramer mutatták ki, hogy kölcsönös kapcsolat van a fogak és bizonyos szervek között. Az egyes belső szervi betegségeknél a fogágyban (parodoncium) körülírt gyulladásos vagy degeneratív folyamatok lépnek fel. A fogak és az azokhoz tartozó ínyterület (gingiva) és a fog melletti (paradentális) szövetek funkcionális egységet képeznek, ez az odonton. Az elektorakupunktúrának ez a felismerése nagyban hozzájárult az akupunktúra- jelenség megértéséhez és tudományos módszerként való elismeréséhez. A szájüreg akupunktúrájának e megfigyelése alapján, a különböző betegségek, és működészavarok következtében, a szájüreg meghatározott, körülírt területén nyomásérzékeny pontok jelennek meg. Ezek célzott kezelésével, a nyomásérzékenységet kioltva, a helyi vagy távoli funkciózavart szüntetjük meg. A fogak és funkciós körök kapcsolatai Minden egyes fog, fogcsoport és a hozzátartozó csontállomány (odonton) bioenergetikai kapcsolatban van a szervezetet behálózó funkciós körök egyikével. Az energetikai csatornákon keresztül a fogak kapcsolatban vannak egy-egy nagyobb belső szervvel, egy-egy üreges szervvel, arckoponya melléküregekkel, testrészekkel, csigolya szegmentekkel és érzékszervekkel.

A biológiai fogorvoslás területéhez tartozik még (a teljesség igénye nélkül) az akupunktúra, homeopátia, biorezonencia, nehézfém kivezetés, komplex méregtelenítés, kineziológia, fitoterápia, helyes táplálkozás, a helyes szájhygiéne kialakítása. A beteg érdekében nagy jelentőségű a kapcsolat az egyes orvosi és holisztikus szakterületek (pl. fogszabályozás, böjtorvoslás, kineziológia, homeopátia stb.) között. Az amalgám kérdés A 2004. október 9.-én, Budapesten rendezett III. Komplementer Fogászati Kongresszuson hangzott el: „Akár egy darab amalgámtömés is krónikusan mérgező. Minden nap minimum 10 μg Hg oldódik ki 1 db amalgámtömésből.” Amalgám „történelem” Már az ősi Kínában is ismerték az amalgámtömést, mint a fogszuvasodás kezelési módját. Európában 150 évvel ezelőtt Franciaországban vezették be először, de amikor az első orvos Amerikába kivitte ezt az eljárást, ott sarlatánnak kiáltották ki és börtönbe zárták. Néhány évvel később, 1855-ben azonban engedélyezték az amalgámtömést. 1926-ban Stock kémikus professzor hívta fel a figyelmet az amalgámtömés veszélyeire. 1991-ben a WHO orvos szakértői megállapították, hogy a szervezet higanyfelvételének legnagyobb része a fog töméseiből kerül a szervezetünkbe. A Hg-nak nincs toxikológiai küszöbértéke, vagyis minden mennyiségben mérgező! 1987-ben a svéd betegbiztosító megállapította, hogy toxikológiai szempontból emberi felhasználásra alkalmatlan. 1993-óta Svédországban a tejfogak tömése tilos amalgámmal. 1997-től pedig svéd állampolgárnak nem lehet amalgámtöméssel ellátni a szuvas fogát. 1990-ben, Németországban különösen veszélyes hulladék kategóriába sorolták. 1996-tól Németországban gyermekeknek, terhes és szoptató anyáknak tilos amalgámtömést készíteni. 2000-től Ausztriában sem készíthető tömés amalgámból a lakosság fogába. A Hg szervezetre gyakorolt hatása.

Az amalgámtömések nehézfém leadása sok faktortól függ, és nagy változékonyságot mutat. Különösen sok Hg szabadul fel, és kerül a szövetekben elraktározásra a tömés behelyezésekor és eltávolításakor. Növeli a Hg leadását, ha a tömés koronákkal, hidakkal érintkezik, vagy többféle fém (akár két különbözőképpen létrehozott amalgámötvözet) galvánáramot hoz létre a szájban. A forró-, savanyú ételek, italok, erőteljes rágás (rágógumi) növelik a Hg felszabadulást. Nagy mennyiségű Hg-gőz (és más nehézfémek) szabadulnak fel fogmosás közben. A fogkefe ugyanis ledörzsöli az amalgám felső, oxidált rétegét, mely a nehézfémkivándorlást képes lenne akadályozni. A Hg-gőz elsősorban a légutakon szívódik fel, majd a gőz 80%-a a vérbe kerül. További Hg-gőz felszívódás az emésztőcsatornából következik be. A vérbe került Hg nagyobbik fele egy kataláz enzim segítségével Hg-ionná alakul. A nem oxidált rész a vér segítségével minden szervhez eljut, de aránytalanul sok Hg jut át a vér-agy gáton az agyba. Az agyban lévő Hg oxidálódik, ami megakadályozza, hogy az oda egyszer bejutott Hg onnan bármikor 2 eltávozhasson. Így a Hg az agyban felhalmozódik. A higanygőz a placentán is átjut, tehát a magzat számára is veszélyt jelent. A frissen felszívódott Hg egy része a vesén át ürül. A szervezetbe bekerülő Hg nemcsak az agyban, a vesékben és a májban raktározódik el, hanem jelentős mennyiségben fordul elő a belső elválasztású mirigyekben és a tápcsatorna valamennyi szakaszában. M. J. Vimy, 1994-ben bevezette a mikromerkurializmus – alacsony Hg koncentráció okozta tartós mérgezés – fogalmát.

A mikromerkurializmus tünetei lehetnek: idegei-, és fizikai kimerültség, ingerlékenység, általános gyengeség, fejfájás, migrén, krónikus orrnyálkahártya gyulladás, felső légúti hurutok, mellkasi fájdalmak, vérző íny, szájüregi fekélyek, gyulladások, ízlelési zavar, fémesíz- érzés, hasmenésre, vagy szorulásra való hajlam, allergia, szapora pulzus, szívtáji szorító érzés, szédülés, vérnyomás problémák, zsibbadás, depresszió, félelemérzet, alvászavar, önbizalomhiány, gondolkodási nehézség, koncentráció csökkenés, izomremegés, haj-, bőr-, hallásproblémák, látászavar, pajzsmirigy problémák, vizelet-, kiválasztó rendszer betegségei, stb. Terápia A medicinában nehézfém mérgezésnél alkalmazzák a DMPS-t (demerkaptopropák – 1 szulfonsav), mely nagyon erős kelátképző affinitású, sok nehézfémhez. A Hg-t a vesén keresztül válszatja ki, amely allergiás reagálás esetén teljesen leállíthatja a veseműködést. Hátránya még, hogy megköti a szervezet számára fontos fémeket is (pl. cink), így azokat a terápia után pótolni kell. Méregtelenítés természetes módszerekkel: A homeopátiás szerek, Voll-féle elektroakupunktúra, biorezonanciás módszerek, kineziológia nem elegendő a Hg eltávolítására. A cél eléréséhez szükséges még salaktalanító kúrák, medvehagyma, vöröshagyma, fokhagyma, DHA zsírsavak, kék alga (Klamath algák) és zöld alga (Chlorella algák, a Haldebergi a legjobb), gyógynövények stb. alkalmazása. A méregtelenítés alkotó csoportjai: - nyomelemek: szelén, cink, kálium, magnézium, réz, vas - vitaminok: C, A, E, B1, B6, B12, folsav - antioxidánsok: koenzim Q10, C-, E vitamin, β karotin, piros szőlő, zöld tea - Homeopátiás készítmények: (pl. Argentum metallikum, Cuprum metallikum, Mercurius solubilis, Stannum metallikum megfelelő potenciáinak D200-D5-ig lefelé haladva 22 napon keresztül) ezen terápiához feltétlenül homeopátiás orvos segítsége kell! - egyéb készítmények: fokhagyma, galagonya, aloé vera, macskakarom, alga-készítmények, friss búzafűlé (!) - gyógyteák, gyógynövénykeverékek: koriander (az agysejtekből is ki tudja vonni a nehézfémeket), zuzmó, csalán, nyírfalevél, nyírfakéreg, articsóka, kutyabenge, fagyöngy, cickafarkfű, orvosi somkórófű stb. - megfelelő mennyiségű, és minőségű folyadék bevitele: léböjt, higított zöldség-, gyümölcslevek, szénsavmentes-lúgos ásványvizek, higított gyógyvizek, hashajtás, masszázs, szauna.

A q10 és a fogak kapcsolata

Ritkán tudatosul bennünk, de szánk hemzseg a baktériumoktól, így fontos tennünk azellen, hogy komolyabb problémáink legyen ebből adódóan. Az egyik legjobb megoldás erre a problémára a q10. A felnőtt emberek akár 50-80%-ánál is tapasztalható valamilyen mértékű fogínybetegség, melynek sok esetben lehet a q10-hiány. Amennyiben ez a q10 hiány fennáll, a tisztításnak nincs jelentős hatása.

Forrás: Biológiai fogászat