Kísérleti módszer

A kísérleti módszernél a kutató körültekintően szabályozza a feltételeket (a helyzet különböző változóit) – gyakran laboratóriumban –, és méréseket végez, hogy a változók közötti kapcsolatokat fedezzen fel. A kísérletvezető megpróbálja állandó szinten tartani a környezeti változókat, hogy csak az őt érdeklő tényezők változásait vizsgálhassa. A kísérleti módszerben megkülönböztetjük a függő változót és a független változót. A független változó, amit a kísérletvezető manipulál, míg a függő változó a kísérleti személyek viselkedésétől függ. Például független változó lehet, hogy valaki mennyit aludt előző éjszaka, és függő változó lehet, hogy a következő nap milyen a tanulási teljesítménye. Ha minden más körülményt állandó szinten tartunk, akkor megfigyelhetjük, hogy van-e összefüggés a két változó között, vagyis az alvásmennyiség hatással van-e a tanulási teljesítményre. A legegyszerűbb kísérleti elrendezés, amikor a kísérletvezető egy független változót szabályoz, és annak egyetlen függő változóra gyakorolt hatását vizsgálja. Van olyan kísérlet is, amelyben csak egyetlen feltétel hatását vizsgálják. Ilyenkor a legjobb az, ha egy kísérleti csoportot a feltétet jelenlétével és egy kontrollcsoportot annak hiányában tanulmányozunk (például egy új oktatási módszert bevezetnek egy osztályban, míg a másik a hagyományos módszerrel tanul tovább, majd összehasonlítják őket az év végén).

Korrelációs módszer

Korrelációs módszert használunk, hogy meghatározzuk: egy befolyásunkon kívül eső változó összekapcsolódik-e, azaz korrelációban van-e egy másik, minket érdeklő változóval. A korreláció (az együttjárás erőssége) pozitív vagy negatív lehet. Pozitív a korreláció két változó között, ha az egyik növekedésével együtt a másik is nő, és negatív, ha az egyik növekedésével a másik csökkenése jár együtt. A korreláció értéke 0 és 1 között változik: az 1 jelenti a tökéletes kapcsolatot (vagyis az egyik változó ismeretében 100%-os biztonsággal meg tudjuk mondani a másik változó értékét), míg a 0 jelenti a kapcsolat teljes hiányát. A pszichológiai kutatásokban a 0,6 vagy ennél nagyobb korrelációt erősnek tartjuk (0,7 például a korreláció a 7 éves és a 18 éves korban felvett intelligencia teszt eredményei között; míg 0,5-ös a korreláció egy szülő és gyermeke felnőttkori magassága között). A kísérleti módszerrel szemben a korrelációs módszer csupán a változók összefüggését mutatja ki, de azok ok-okozati viszonyáról semmiféle információval nem szolgál (csak azt tudjuk, hogy két változó együtt változik, de azt nem tudjuk, hogy melyik változó okozza melyik változását, vagy az is lehet, hogy egy harmadik, külső változó felelős mindkettő változásáért). A korrelációs módszer egyik közismert használata a tesztek alkalmazása, amelyek valamilyen képességet, teljesítményt, vagy más pszichológiai vonást (tulajdonságot) mérnek. A teszt fontos eszköz a pszichológiában. Nagy mennyiségű adat begyűjtését teszi lehetővé úgy, hogy csak minimálisan zavarja meg az emberek mindennapi életét, és laboratóriumi eszközöket sem igényel.

Megfigyelés

A pszichológiában számos kutatás kiindulópontja az állati és emberi viselkedés pontos megfigyelése. A megfigyelés lehet közvetlen (amikor ténylegesen megnézzük, hogy az adott viselkedés mikor és hogyan zajlik le), és lehet közvetett (például amikor egy kérdőív segítségével gyűjtünk adatokat az emberek viselkedési szokásairól). Kérdőíveket használunk politikai vélemények, fogyasztói preferenciák, egészségügyi szokások, és számos egyéb kérdés vizsgálatánál is. A megfelelő felméréshez gondosan kipróbált kérdőívre, kiképzett kérdezőbiztosra van szükség, valamint az átlagot jól képviselő (bemutató) reprezentatív mintára, akikkel a kérdőívet kitöltetjük. Ugyanakkor ez a módszer érzékeny a torzításokra, hiszen az emberek megpróbálhatják magukat kedvezőbb színben feltűntetni. A tudományos célú életrajzokat nevezzük esettanulmányoknak. Ezek fontos források az egyéneket tanulmányozó pszichológusoknak. A legtöbb esettanulmány úgy készül, hogy egy személy életrajzát rekonstruáljuk annak alapján, hogy mire emlékszik, és hogy milyen feljegyzései vannak életéről.

A pszichológiai kutatás etikai kérdései

Az etikus bánásmód első elve a minimális kockázat elve, vagyis a vizsgálati személyeket nem tehetjük ki nagyobb kockázatnak a pszichológiai kutatás során, mint amilyennel a mindennapi életben is találkoznának. A kísérleti személyt nem érheti fizikai bántalom vagy károsodás. Az etikus bánásmód második elve az informált hozzájárulás. A személyeknek önszántukból kell részt venniük a vizsgálatban, és lehetővé kell tenni, hogy hozzájárulásukat bármikor bántódás nélkül visszavonhassák. Időben előre minden olyan mozzanatról be kell nekik számolni, amelyről azt lehet gondolni, hogy befolyásolja együttműködési hajlandóságukat. Az etikus kutatás harmadik elve a személyiségi jogok elve. A személyről a kutatás alatt gyűjtött információt bizalmasan kell kezelni, hogy ahhoz ne férhessen senki hozzá a személy beleegyezése nélkül.

forrás: Majoross Kinga: Altalanos-pszichologia-jegyzet

Úgy gondolom, senkinek sem árt, ha vannak pszichológiai alapjai. Ez sokat segít hosszú távon az élet számtalan területén. Segíthet tanulmányaink, vagy munkánk során is. Ismerjük meg röviden az alap nézőpontokat:

Biológiai nézőpont

Az emberi agy több mint 10 milliárd idegsejtet és szinte végtelen számú idegi kapcsolatot tartalmaz. Elvileg minden pszichológiai esemény valamilyen módon az agy és az idegrendszer aktivitásában képeződik le. A biológiai megközelítés a viselkedést a testen belül, elsősorban az agyban és az idegrendszerben zajló elektromos és vegyi eseményekhez kísérli meg kapcsolni. Ez a megközelítés a viselkedést és a mentális eseményeket megalapozó neurobiológiai folyamatokat igyekszik azonosítani. A biológiai megközelítés például az emlékezés tanulmányozásában is ért el eredményeket. Az emlékezet biológiai megközelítése egyes agyi területek fontosságát hangsúlyozza, például a hippokampuszét, amely az emléknyomok megszilárdításában játszik szerepet. A biológia megközelítésnek hasonló sikerei vannak a motivációk és az érzelmek magyarázatában is.

Behaviorista nézőpont

A behaviorista nézőponttal közeledő pszichológus a megfigyelhető viselkedésre összpontosít, nem az egyén belső működéseire. E nézőpont követői szerint csak a megfigyelhető viselkedést lehet objektíven tanulmányozni, a személyen belül lezajló folyamatok (gondolatok, vélekedések) közvetlenül nem vizsgálhatók, csak az egyén beszámolóin keresztül (introspekció), ez pedig túlságosan szubjektív. A pszichológia fejlődését a század első felében a behaviorizmus alakította, és egyik folyományának az inger-válasz pszichológiának még mindig nagy a befolyása. Az inger-válasz pszichológia azokat az ingereket tanulmányozza, amelyek viselkedéses válaszokat váltanak ki, azokat a jutalmakat és büntetéseket, melyek fenntartják ezeket a válaszokat, és azokat a viselkedésváltozásokat, melyeket a jutalmak és büntetések mintázatának alakítása révén kapunk. A szigorú behaviorista megközelítés nem foglalkozik az egyén mentális folyamataival. A behaviorista pszichológusok általában nem feltételeznek olyan mentális folyamatokat, amelyek az inger és a válasz közé ékelődnének. Azt feltételezik, hogy minden viselkedés valamilyen külső ingerre adott válasz.

Kognitív nézőpont

A modern kognitív nézőpont kialakulása részben a behaviorizmus és az inger-válasz pszichológia sekélyességére adott válasz, részben pedig visszatérés a pszichológia gyökereihez (az introspekcióhoz). A kognitív nézőpont az emberi viselkedést az egyén mentális folyamatainak tulajdonítja, így ezen mentális folyamatokat tanulmányozza, tehát az észleléssel, az emlékezéssel, a gondolkodással, a döntéshozatallal és a problémamegoldással foglalkozik.

Pszichoanalitikus nézőpont

Az emberi viselkedés pszichoanalitikus elméletét Sigmund Freud dolgozta ki. Freud elméletének alapfeltevése, hogy viselkedésünk nagy része tudattalan folyamatokból ered. Tudattalan folyamatokon Freud olyan gondolatokat, félelmeket és vágyakat értett, amelyekről a személy nem tud, de azok mégis befolyásolják viselkedését. Freud úgy gondolta, hogy minden cselekedetünknek oka van, de ez az ok gyakran valamilyen tudattalan motívum, nem pedig az a racionális indok, amelyet megadunk.

Fenomenológiai nézőpont

A fenomenológiai megközelítés a szubjektív tapasztalásra alapoz. Azzal foglalkozik, hogy milyen elképzelése van az egyénnek a világról, és hogyan értelmezi az eseményeket. Néhány fenomenológiai elméletet humanisztikusnak neveznek, mivel azokat a minőségeket hangsúlyozzák, amelyek megkülönböztetik az embereket az állatoktól: például az önmegvalósításra való törekvést. A fenomenológiai nézőpont szerint a viselkedést az egyén szándékai, céljai irányítják. Ahhoz, hogy megértsük a viselkedését, meg kell értenünk azt, hogy a személy hogyan gondolkozik a világról, mi motiválja, mi a célja.

forrás: Majoross Kinga: Altalanos-pszichologia-jegyzet

Szükséges lenne a családban és az óvodában is mindennapos eseménnyé tenni a meseolvasást, a gyermek olvasóvá nevelésének már egészen pici korában, a családon belül el kellene kezdődnie. Nagyon fontos azonban előkészíteni a mesélést, megteremteni a megfelelő hangulatot a meséléshez és a mesehallgatáshoz. Ehhez gondosan  meg kell választani az időt és a helyszínt, meghitt, nyugalmas, otthonos légkört biztosítva a hallgatóság számára. (Tancz, 2009)A mese kezdetén található jól ismert „Egyszer volt, hol nem volt...” formula segít elhagyni a hétköznapi valóságot és bevezet a mesék birodalmába. Ezáltal a történetet különleges mesebeli időszámításba helyezi. A csodálatos utazás végén pedig a gyermeket visszavezeti a valóságba.

A jó mesemondó személyiségjegyei

A mesét mondó felnőtt és a gyermek, mint befogadó élményközössége csak akkor jöhet létre, ha a mesemondó ismeri a gyermekben lejátszódó folyamatokat. (Zilahi, 1998, 40)

A mesélőnek mindenekfelett azt kellene szem előtt tartania, hogy igazi hatása csak az élőszó erejének van. Tancz Tünde fontosnak tartja a nonverbális kommunikációs eszközök alkalmazását is, mint a gesztusok, mimika, testtartás stb. (Tancz, 2009) Zóka Katalin szerint pedig a fokozott figyelem állapota, valamint a mesei kettős tudat megléte, amely párhuzamot jelent a valóság, illetve az illúzió megélése között, a befogadóképesség és a „mesei beállítódás” feltétele, amely a gyermeknél 5-8 éves kor körüli időre tehető.

A meseválasztás kérdései az óvodáskorú gyermek igényei szerint „A jó választáshoz figyelembe kell venni a gyermeki érdeklődés szakaszosságát, az óvodáskorú gyerek fejlődéspszichológiai, érési sajátosságait.“ Sok szakember választandó műfajként a népmesét ajánlja, mivel „pszichoanalitikus megközelítésben a kollektív tudattalant hordozza, ezért a gyermekhez ez áll a legközelebb“.

Meseelemzés

A magyar népmesék elemzése során azokat a mesei motívumokat és szerepköröket kívánom vizsgálni, amelyek a mesékben a leggyakrabban előfordulnak, és amelyek fontos szerepet töltenek be a gyermek lelki fejlődésében. Az értelmezés folyamán tehát a mesék metaforikus jelentéseit igyekszem feltárni a megfelelő szakirodalom segítségével, valamint saját meglátásaimmal, gondolataimmal, észrevételeimmel megtűzdelve.

Az elrabolt királykisasszony című mese értelmezése

Az eladósorba kerülő királykisasszony és a sárkány motívuma:

A király öregedésével és lány a serdülésével a birodalom további zökkenőmentes működésének és irányításának alapfeltételévé válik a királylány férjhez menése. A mese elején megtudhatjuk, hogy nagyon sok kérője akadt a királykisasszonynak, de mikor már párválasztásra került volna a sor, rettentő nagy fergeteg közepette két sárkány elrabolta a királylányt. Proppa királylány sárkány általi elrablását és a halál szimbólumát abban az összefüggésben látja, hogy az archaikus hiedelem szerint a halott lélek az élők közül választotta ki kedvesét, elrabolta és elvitte a holtak birodalmába, ahol házasságot kötött vele. Propp ebben szintén összefüggést lát az állatvőlegény-típusú mesékkel, mégpedig oly módon, hogy a sárkány a holtak birodalmában avatja be a királylányt a házasélet rejtelmeibe, mielőtt az emberi vőlegény kiszabadítaná és feleségül venné.

Másrészt pedig a királylány távolléte és szimbolikus halála emlékeztethet minket Csipkerózsika történetében leírt százéves álomra, ahol a hosszú ideig tartó alvás a szexuális érés szimbólumaként jelenik meg, amikor a lány kivárja a megfelelő partner érkezését, aki felébreszti őt álmából.

A hős fejlődése és a mesebeli segítőtársak

A királylány elrablását követően a király kihirdeti, hogy aki megmenti a lányát, annak adja feleségül. Szerencsét próbál egy falusi szegényember két fia is, először az idősebb, majd a fiatalabb. Az útnak indulást követően hamarosan egy rengeteg erdőbe értek. Propp véleménye szerint a mesebeli erdő azzal az erdővel mutat kapcsolatot, ahol egykor a beavatási rituálékat hajtották végre. Az archaikus korban az erdőt a túlvilágra vezető útnak is tartották. (Propp,

2006, 55)Az idősebb fiú azonban nem adott enni a hangyáknak és a kacsáknak, ezért nem segítettek neki az öregasszony által kiadott feladatok teljesítésében, a kása zsákba szedésében és a 12 kulcs felhozatalában a tó fenekéről, ezért elnyelte a föld. A fiatalabb legény azonban megetette az állatokat, akik hálából segítettek neki, így kiállta a próbát, hazavitte a királykisasszonyt és elvette feleségül.

Az elrabolt királykisasszony című mese esetében is elmondhatjuk, hogy az idősebb testvér próbája tulajdonképpen a valódi hős alacsonyabb szintű fejlődési fokozata. A második próba alkalmával a hős magasabb érettségi szintre fejlődött, sikeresen integrálta személyiségének eltérő oldalait, kiállta a próbákat, felismerte a helyes utat és nyert. Ezáltal a sokoldalú fejlődés által vált alkalmassá a házaséletre és a királyság elnyerésére.

A testvér kiszabadítása a végső újjászületés

A házassággal azonban nem érhet véget a történet, a legénynek ki kell szabadítania fivérét egy óriás gyomrából, de ehhez neki is le kell jutnia az óriás gyomrába. A legény így is tesz, bekerül az óriás hasába, szétvágja azt, s bátyjával együtt boldogságban tér haza. Az elnyelés és kiokádás szimbóluma az archaikus beavatási rítusban gyökerezik. Propp írja, hogy a szertartás során a fiatal fiú időlegesen meghalt, majd a szertartás végén feltámadt és új emberként kelt életre. A fiatalabb fivér elnyelése és szimbolikus kiöklendezése után újjászületve térnek vissza hazájukba. A mesében nincs részletezve ugyan, de az események alapján nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy a két testvér személyisége végleg integrálódott, így a hős kiteljesedhet felesége oldalán és a fele birodalom élén a boldogságban.

Dixit: engedd szabadjára a képzelőerőd

Képes vagy tovább látni az orrod hegyénél? Hiszed, hogy mindenben vagy egy kis varázslat? Szeretsz mesélni? Akkor a Dixit neked való! Kártyázz a lehető legkülönlegesebb módon, mutasd meg milyen ügyes vagy történetszövésben és tanulj meg igazán jól kommunikálni a Dixit segítségével. A Dixit nem csak kikapcsol és megnevettet, de inspirál és tanít is. És mi lehetne izgalmasabb, mint tanulva játszani és játszva tanulni? Mókára fel!

Forrás: GALAMBOS BARBARA: A MESE LÉLEKTANI HATÁSAI AZ ÓVODÁS KORÚ GYERMEKEK SZÁMÁRA

A Dixit nem csak kártyajáték, hanem egy olyan varázslat is, melynek részese lehet mindenki, aki kipróbálja. S hogy miért olyan fontos a mese a gyerekeknek? Lássuk

1. rész: A mese története

Vlagyimir Propp szerint azokat a meséket nevezzük varázsmeséknek, melyek valamilyen kár, hiány előidézésével kezdődnek, arra ösztönözve a mese hősét, hogy útnak induljon. Útja során a hős találkozik az ajándékozóval, aki valamilyen varázseszköz adományozásával, segítőtárs kijelölésével segíti őt célja elérésében. Ezután a hős megküzd az ellenféllel, s noha visszatérésekor üldözőbe veszik, mégis hazaérkezik, és saját vagy apósa birodalmában uralkodik tovább és megnősül.

Lovász Andrea a mese műfajának értelmezésekor kiemeli a szövegtípus definiálhatatlanságát, a pontos körülhatárolhatóság nehézségeit, hiszen ehhez olyan sok tényezőt kéne figyelembe venni, amennyit sem módszertanilag, sem tartalmilag nem lehetne egységesíteni. Fontos megállapítása azonban, hogy a meseértelmezést komplex tevékenységként fogja fel, amely során mindegyik feltételezést és elméleti szempontot igaznak és érvényesnek tart, mivel részben fedik is egymást.

A mesék származása, keletkezése

Általánosan elmondhatjuk, hogy a mese egyidős az emberiséggel, az egyes történelmi korszakok tükröződnek benne. (Nyitrai, 2009, 9) Vlagyimir Propp szavaival élve „a mese

kompozíciós egysége nem az emberi psziché valamilyen sajátosságában rejtőzik, nem a művészi alkotás sajátosságában, hanem a múlt történeti valóságában.”

Boldizsár Ildikóa magyar népmesék mesemotívumait a samanisztikus őshagyományra vezeti vissza, mivel a magyar ősvallás tartalmazott samanisztikus elemeket. A mese és a samanizmus kapcsolatát a mesehősök és a sámánok hasonlóságában látja. Egyes szakemberek szerint a varázsmesék bizonyos csoportja beavatási jellegű,a mi a mesebeli elvégzendő nehéz feladatokat és próbatételeket tekintve magyarázható.

Propp szerint a másik komplex ciklust a halálról alkotott elképzelések alkotják. A különféle

szertartások eltűnésével azonban átalakult a mese szüzséje is, és a mindennapi életből vett részletekkel, valamint a tisztán művészi elbeszélés elemeivel gazdagodott. Ilyen a mai formában ismert mese is.

Az óvodáskorú gyermek, mint befogadó

Az óvodáskorú gyermekek világában az érzelmek vezérlik gondolataikat, és a sajátos világukhoz tartozó élmények, tapasztalatok alapján tájékozódnak. Az óvodáskort az egocentrizmus, az én központúság, gyermekközpontúság jellemzi. A gyermek számára csak az a lényeges és fontos a világból, amiről tudomása van, vagy ami érzelmileg magával ragadja.

Gyermeki varázslatigény

A gyermek igénye a varázslatra többé-kevésbé animisztikus gondolkodásából ered. Ez azt jelenti, hogy ugyanolyan a kapcsolata az élettelen világgal, mint az élő, emberi világgal. A gyermeknek sokszor nincs is szüksége racionális érvekre, magyarázatokra, mert ezek  érthetetlenek számára. A mese világszemlélete sokkal inkább vigaszt nyújt számára. A racionalitás hatására az „igazi tudás“ kárba vész, a gyermek mélyre temeti magában.

A mesék fontossága a gyermek életében Bruno Bettelheim szavaival élve a mesék megtanítják a gyermeket arra, hogy felismerjék az élet magasabb rendű értékeit. A mesehallgatás alkalmával nemcsak a gyermek fantáziája és a szókincse gazdagodik, de ha beleéli magát a hősök szerepébe, tudattalan feszültségeit is feloldhatja.

A mesei valóság

A mese műfajának egyik különlegessége, hogy jövőre irányuló szövegtípus. Azt sugallja, hogy a gyermek önálló, független életének kialakításához először le kell mondania infantilis függőségi vágyairól, meg kell szüntetnie szeparációs szorongását, azaz le kell válnia szüleiről, és ki kell lépnie eddigi biztonságot nyújtó világából, hogy igazi, tartós kapcsolatokat tudjon létrehozni más emberekkel, valamint megtalálja az igaz szerelmet és boldogságot. A mesehősök sorsa jó példa erre a gyermeknek.

Az externalizáció és a kettéosztás fontossága

A gyermek gondolkodása még éretlen, a körülötte lévő világról szerzett tapasztalatai és ismeretei csekélyek, az értelmében tátongó réseket pedig a képzelete tölti ki, ahol a vágyak és a félelmek gyakran összekeverednek, így valamilyen rendre van szükség. A gyermek a mesealakok segítségével ellenőrizhető módon externalizálhatja, azaz kivetítheti gondolatait, belső feszültségeit. Sok mesében találkozhatunk a kettéosztás fontos funkciójával, ugyanis a gyermek számára érthetetlen és ijesztő az a tény, hogy valaki egyszerre jó és rossz is lehet, egyszerre szerethető és gyűlölhető egyaránt. (Fischer, 2009) A gyermek tehát kettéosztással oldja meg az ellentmondásokat személyes kapcsolataiban, így a szeretett személy, legtöbbször az anya jóságát maradéktalanul megőrizheti.

A mesék gyógyító hatása

A mesék lélekre való gyógyhatását Bruno Bettelheim úgy fogalmazta meg, hogy a mesének azért van gyógyító ereje, mert azadott krízisszituációban lévő gyermek, illetve felnőtt a történetet önmagára és a belső konfliktusára vonatkoztatja, így megtalálja a problémáira a megoldást. A mese gyógyító hatása többek között azon a felismerésen alapszik, hogy minden élethelyzetnek megvan a mesebeli párja. Olyan konfliktushelyzetekbe keverednek a történetek hősei, amelyekkel bárki gyakran találkozhat a hétköznapokban is, és a hős által bejárt út végén a megoldást is megtalálhatja az egyensúlyvesztett helyzetben.

A mese olyan történet, amely azt sugallja, hogy az ember bármikor változtathat eddigi életén, meghaladhatja korlátait, félelmeit, és bármikor több lehet annál, mint amit éppen megél.

Hagyd, hogy elvarázsoljon a Dixit mesés világa

Szereted a meséket? És szeretsz játszani? Akkor a Dixit igazi kedvenced lesz. A Dixit olyan elegye a kreatív képzelet világának és a kellemes szórakoztatást biztosító kártyajátéknak, mellyel még egészen biztosan nem találkoztál korábban. A Dixit látványos grafikai megoldásai ámulatba ejtenek kicsiket és nagyokat, könnyen érthető mégis csalafinta játékmenete pedig abbahagyhatatlanná teszik! Gyermekbarát szabályai pedig garantálják, hogy senki sem érzi majd vesztesnek magát a végén!

Forrás: GALAMBOS BARBARA: A MESE LÉLEKTANI HATÁSAI AZ ÓVODÁS KORÚ GYERMEKEK SZÁMÁRA

Az előrejelzések szerint 2050-ben 115,4 millió embert érint majd az Alzheimer-kór. Ez a betegség napjainkra valóban az egyik legsúlyosabb egészségügyi problémává vált, amely – mint minden gyakori, elhúzódó lefolyású betegség – rendkívüli mértékben érinti a Föld országainak gazdasági helyzetét is. Nem elhanyagolható szempont természetesen az sem, hogy ez a kór hosszú évekre tragikus módon befolyásolja az érintettek és hozzátartozóik életét. A legtöbb uniós országban ennek megfelelően az Alzheimer-kór kiemelt egészségügyi prioritást kapott. Nálunk az ilyen jellegű felismerés még várat magára, ám a lakosságtól kezdve a háziorvosokig mindenkinek van mit tennie a betegség terjedésének visszaszorítása érdekében. Ezekről a tennivalókról, valamint a diagnosztikus és terápiás lehetőségekről beszélgettünk prof. dr. Rajna Péterrel, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának munkatársával.

Vajon van valami előrelépés az Alzheimer-kór diagnosztikáját vagy terápiáját illetően? Ősi orvosi tapasztalat, hogy minél koraibb stádiumban fedezünk fel egy betegséget, annál jelentősebb esélyünk van a páciens gyógyítására és állapotának karbantartására. A krónikus betegségek általában egy idő után elérnek egy olyan stádiumba, ahonnan a beteg fizikumának romlása már visszafordíthatatlan. Alzheimer páciense egy fiatal hölgy volt, kinek diagnózisát halála után állították fel speciális agyi szövettani kép elemzése alapján. A betegség névadójának korát követő évtizedekben az orvostudomány elkülönítette az időskori szellemi hanyatlás különböző tünetegyütteseit az előrehaladott Alzheimer-kórtól. Ma már a betegség korai felismerését kutatjuk, és a leg- újabb eredmények szerint a korai stádiumban is meg tudjuk határozni a jellegzetes tüneteket és bizonyos biológiai markerek alapján specifikussá tudjuk tenni az érintettek diagnózisát. Ezek a biomarkerek még nem kerültek be a szakmai protokollba, de ez már csak rövid idő kérdése.

Hogy konkrétan milyen eszközök által fejlődik a betegség diagnosztikája? Három területen zajlik a fejlődés, ezek közül az egyik a diagnosztika neuropszichológiai része. Speciális teszteket fejlesztettek ki, amelyek felvételével a beteg teljesítménye alapján meg tudjuk mondani, hogy egy szellemi hanyatlás Alzheimer típusú-e vagy sem. Az így nyert diagnózist többek között a biomarkerek segítségével tudjuk megtámogatni. Ezek egy bizonyos halmazát már régóta ismerjük, pl. a kivizsgálási protokoll része a B12-vitamin-hiány kizárása – ez az állapot ugyanis az Alzheimer-kórhoz nagyon hasonló szellemi hanyatlást idézhet elő. A biomarkerek vizsgálatának egy része tehát kizárásos jellegű, a diagnosztika ezen területén azonban napjainkban két másik vizsgálati helyzetet részesítenek előnyben. A speciális mutatókat nem a vérből, hanem a csapolás útján szerezhető agyvízből nyerik – bizonyos kóros anyagok megszaporodását lehet ezúton vizsgálni. A harmadik fejlő- dő diagnosztikus módszert a funkcionális képalkotókkal végzett vizsgálatok képviselik (pl. MRI, PET, EEG stb.). Ezek a vizsgálatok csupán minimális kellemetlenséggel járnak a beteg számára. Egyes agyi képletek és agyi sejtközpontok méretének, energiafelhasználásának, illetve elektromos működésének egymáshoz viszonyított arányában található, az Alzheimer-kórra jellemző jellegzetes elváltozásokat tudunk így kimutatni. A képalkotó eljárások az állapot követésére is alkalmasak. – Milyen előrehaladást eredményez mindez a terápiában, mik a lehetőségek napjainkban? – Három egymáshoz hasonló, és egy ezektől eltérő hatású molekula képviseli a betegség progressziólassító gyógyszeres terápiáját, melyek közül Magyarországon három szer áll rendelkezésre. A folyamatlassítók csak a betegség felismerése után alkalmazhatóak. Mivel a tudomány eddig a folyamat közepe táján tette lehetővé a felismerést, legjobb estben is 50%-os károsodásnál tudtuk elindítani a kezelést.

Napjainkban arról gyűlnek az adatok, hogy mire képesek ugyanezek a szerek, ha a kór legelső stádiumá- ban, 10–20%-os károsodás bekövetkeztekor kezdjük őket alkalmazni. Ma már azonban elsősorban nem folyamatlassítókat, hanem folyamatmódosítókat próbálnak fejleszteni a kutatók, tehát olyan biokémiai, esetleg biofizikai hatásra törekednek, amely a betegség korai fázisában alkalmazva a kórfolyamatot megállítja vagy visszafordítja. A harmadik lehetőség a vakcináció. Az agyban lerakódó, kóros mennyiségű salakanyag nagy szerepet játszhat a tünetek kialakulásában. Ha ezeket immunológiai módszerekkel, speciális vakcinációval fel tudjuk oldani, akkor nagyot léphetünk előre a terápiás lehetőségek útján. Jelenleg parkolópályán van ez a fejlesztés, mert a kipróbálás során nem minden vállalkozó érte meg a vizsgálat végét és a boncolási eredmények arra utalnak, hogy gyulladást okozott szervezetükben a vakcináció. Így a készítményt tovább kell még fejleszteni.

Az Alzheimer-kór megelőzése

A jó alvástól kezdve a stressz kiküszöbölésén vagy legalábbis csökkentésén keresztül számlatan apró tényezővel tehetünk az Alzheimer-kór megelőzése érdekében. Nem is gondolnánk, de például az egészséges étkezés és a rendszeres fizikai aktivitásig is nagyban segít megelőzni az Alzheimer-kór kialakulását. Nem is beszélve az „agytornáról”. Nem kell nagy dolgokra gondolni: egy kis rejtvényfejtés vagy kártyázás is sokat jelenthet az Alzheimer-kór megelőzése érdekében.

Forrás: Az Alzheimer-kór diagnosztikus és terápiás lehetőségei

Ahhoz, hogy jobban megismerjük az egészséges életmód útját, nézzük meg, hogy milyen típusú fizikai aktivitások közül választhatunk. Aki rendszeresen mozog, annak szervezete hosszú távon hálás lesz. Sosincs késő fejünkbe venni, hogy mától az egsézséges életmód hívei leszünk.

Ezért azt javaslom, a megfelelő mozgás kiválasztását ne halasszuk holnapra, kezdjük el már ma!

A fizikai aktivitásnak számtalan formája ismeretes, de fiziológiailag csupán ötféle testmozgás típust különböztetünk meg /Feist és Brannon, 1988/: izometrikus, izotonikus, izokinetikus, anaerob és aerob mozgástípusokat. Mindegyik különböző célokkal és aktivitásformákkal jellemezhető, valamint más hívekkel, követőkkel rendelkezik.

Egészséges életmód/ Izometrikus testmozgás

Az izometrikus testmozgást az izmok kontrakciója által végzik, méghozzá egy mozdíthatatlan szilárd tárgy ellenében, amely izom összehúzódást idéz elő, de mozgást nem. Az izületek nem mozognak, ezért a testgyakorlás „láthatatlan”. Az izometrikus testmozgás egy példája, ha szilárd falra erős nyomást gyakorolunk. Egyesek azt gondolhatják, hogy olyan mozgásformáról van szó, amelyben az erőfeszítés nem játszik szerepet, de ez nem így van. Minden testgyakorlás erőkifejtést követel, máskülönben nem tekinthető testgyakorlásnak. Mivel az izometrikus testmozgás izom összehúzódást idéz elő, erősödhetünk általa, azonban kizárólag az izomerőre van hatással. Ugyanakkor ezen mozgásforma vitathatatlan előnye, hogy bárhol és bármikor végezhető. A koronária megbetegedésben szenvedők esetében kockázatos lehet ez a fajta testmozgás, legfeljebb egy adekvát fitness program csekély részeként jöhet számításba /Feist és Brannon, 1988/.

Egészséges életmód/ Izotonikus testmozgás

Az izotonikus testmozgás izomkontrakciót és az izületek mozgását igényli. A súlyemelés, a testépítés és a hagyományos tornagyakorlatok /pl. mellső fekvőtámaszban karhajlítás – nyújtás/ tartoznak ebbe a kategóriába. Az izotonikus testmozgáson alapuló programok fejlesztik az izomerőt és az izmok állóképességét, abban az esetben, ha a program megfelelően hosszú és kimerítő. Azonban az izotonikus testmozgás egyik formája sem nyújt elegendően átfogó testmozgás programot, valamint szintén kockázatos lehet a koronária betegek számára /Feist és Brannon, 1988/.

Egészséges életmód/ Izokinetikus testmozgás

Az izokinetikus testmozgás a hagyományos izotonikus testmozgás szemléletéből való leágazás. Az izokinetikus testmozgásban az emelés erőfeszítést igényel és további erőkifejtés szükséges a kezdeti pozícióba való visszatéréshez. Ez a mozgásforma speciális felszerelést igényel, amely beszabályozza az ellenállás mértékét az alkalmazott erő nagyságának megfelelően. Az izokinetikus testmozgás kiválóbb módszer a korábban említetteknél, mind az izomerő, mind, pedig az izom állóképességének fejlesztése szempontjából.

Egészséges életmód/ Anaerob testmozgás

Az anaerobikus testmozgást követően a szervezet nem igényel nagyobb oxigén bevitelt. A gyakorlatok rövid intervallumú intenzív energiakifejtést igényelnek /pl. futásnál a rövid távú sprintszámok/. Az ilyen típusú aktivitásformák sok tekintetben közösek a korábban említettekkel, továbbá az állóképesség mellett a gyorsaságot is fejlesztik. Mindezek mellett az anaerobikus tréning nem tekinthető átfogó és adekvát testmozgás programnak, mivel nem növeli a kardiorespirátoros rendszer kondícióját, továbbá hasonlóan az izometrikus és izotonikus típusokhoz, veszélyes lehet a koronária betegek számára /Feist és Brannon, 1988/.

forrás: Detre Zoltán: A sport egészségmegőrző szerepe

Az egészséges életmód hívei már régóta tudják, hogy a táplálkozás mellett a sport elengedhetetlen része életünknek. Aki szeretne teljes életet élni, a megfelelő étkezések mellett jobb, ha odafigyel a rendszeres testmozgásra is. ez tehát a kulcs az egészséges életmódhoz vezető úton.

A fizikai aktivitás és az egészséges életmód

Fizikai aktivitást jelent egyrészt az egyén mindennapos tevékenységének fizikálisan mérhető, tárgyalható része. Ennek volumene, intenzitása függhet az alkattól, motivációtól illetve a környezet elvárásaitól. A fizikai aktivitás körébe tartozik természetesen a sporttevékenység is ezen belül a szabadidősort, a rekreációs tevékenység aktív elemei, továbbá a szervezett sport, illetve versenysport különböző formái. Fontos területe lehet a fizikai aktivitásnak a mozgásterápia, amely a kórfolyamatokra pozitívan ható, preventív, regeneráló hatású mozgásanyag. Ennek integráns része a gyógytorna, melynek legfontosabb célja a funkció javítása. /Czeglédi, Balajti, 2005/

Világszerte komoly kutatások folynak a testedzési szokások és az egészségi állapot közötti kiterjedt kapcsolatrendszer feltárására. Tanulmányok és cikkek foglalják össze azokat az eredményeket, amelyek hitelesen bizonyítják a rendszeres testmozgás halálozási kockázatcsökkentő hatását, a populációs átlagélettartam növelő hatását, illetve számos betegség kialakulásában közrejátszó preventív hatását. Vizsgálatok kimutatták, hogy a rendszeres testedzés hozzájárul a lipidértékek javulásához, megakadályozza az elhízást, javítja az általános közérzetet, serkenti az ember kreativitását, növeli a munkateljesítményt, csökkenti a csontozat és izomzat sérülési kockázatát, illetve csökkenti a betegségben töltött napok számát. /Kiss, 2003/

Modern felfogásunk szerint a fizikai aktivitás minél magasabb szinten tartása elengedhetetlen a modern világ kihívásainak elhárításában, kezelésében, jelentősége, pedig túlmutat a betegségekkel kapcsolatos utókezelésen, rehabilitáción. Ma már természetesnek tekinthető, hogy a kardiorespiratórikus rendszer, az endokrin rendszer és a többi szervrendszer kifogástalan működéséhez szükséges a rendszeres testmozgás. Statisztikai adatok támasztják alá, hogy a vezető halálokként szereplő betegségek többsége összefüggésbe hozható a mozgásszegény életmóddal, valamint az elhízással. /Czeglédy, Balajti, 2005/

A testmozgás szerepe a betegségek alakulásában - egészséges életmód hatása

A fizikai aktivitás és az immunrendszer

A rendszeres fizikai aktivitás előnyei „nemre és korra való tekintet nélkül” jól ismertek. A testedzés, a sport általános kedvező hatásain túlmenően alkalmazható egyes betegségek prevenciójában, kezelésében és rehabilitációjában. Hazai és nemzetközi közlemények állásfoglalása alapján megállapítható, hogy a rendszeres fizikai aktivitás csökkenti a hipertónia, a diabétesz, a koszorúér – betegség, az elhízás következtében fellépő megbetegedések és a korai halálozási esetek számát. Előnyös hatása áthangolja a mozgatórendszert, javul a központi idegrendszer szabályozása, nő az endokrin rendszer kapacitása, valamint gazdaságosabbá válik az anyagcsere, javul a szervezet oxigénellátása. /Pucsok, 2000/

A testmozgás képes az immunműködést gátló stressz hatások csökkentésére is /szorongás, depresszió/, nem véletlen tehát az, hogy a rendszeres fizikai aktivitást végző személyek ritkábban betegednek meg. Továbbá, nem csak a megbetegedések, fertőzések gyakorisága, de súlyosságuk és időtartamuk is csökken.

Nash /1994, idézi Rigó, 1996/ összegezte a testmozgás és immunkompetencia kapcsolatára vonatkozó 1990-ig felhalmozódott ismereteket. Eszerint a testmozgás megváltoztatja a perifériális mononukleáris sejtek eloszlását és mozgását, ugyanakkor a természetes immunitás megemelésén keresztül fokozza az immunrendszer védekezőképességét.

forrás: Detre Zoltán: A sport egészségmegőrző szerepe

Pozitív élettani hatását a gyümölcs- és zöldségcsoport a benne található számos antioxidáns hatású tápanyagnak, pl. a karotinoidoknak és egyéb fitonutrienseknek köszönheti. Egy nemrégiben japán kutatók által végzett kísérlet célja az volt, hogy az étrend dehidratált gyümölcs- és zöldséglé koncentrátummal történı kiegészítésének élettani hatását vizsgálja, elsısorban a szervezet védı hatású folát és antioxidáns, illetve a szívbetegségek kockázatát növelı homocisztein szintjére. A vizsgálatban 60, középkorú, egészséges testtömegő – egyéb szempontból (nem, dohányzás) vegyesen összeválogatott önkéntes vett részt. A résztvevık egyik csoportja a kísérlet során vegyes gyümölcs- illetve zöldségkivonatot tartalmazó kapszulát, míg a másik placebót kapott 28 napon keresztül. A szervezetben bekövetkezı változásokat vér- és vizeletminták analízisével követték nyomon, melyeket a vizsgálat kezdetén, a 14. és a 28. napon vettek a résztvevıktıl.  

A minták elemzése során a kutatók a következıőmegállapításokat tették: A placebót fogyasztó csoporttal összevetve szignifikáns mértékben megnövekedett a vérsavó védı hatású antioxidáns koncentrációja a gyümölcskoncentrátumot fogyasztók körében. A béta karotin-szint közel hatszorosára nıtt, a likopin koncentráció 80, míg az alfa-tokoferol (E-vitamin) szint közel 40%- kal emelkedett meg. A vérsavó folát koncentrációja több mint 170%-os növekedést mutatott, ami szoros fordított összefüggésben volt a szívbetegségek kockázatát növelı homocisztein szinttel, mely közel 20%-kal csökkent. Szintén pozitív változást (10-20%-os mérséklıdést) találtak a szakemberek a krónikus betegségek alapját képezı gyulladás, illetve sejtkárosodás kialakulásáért felelıs, ún. oxidatív stresszt kiváltó tényezık alakulásában. Ez a pozitív hatás a nagyobb egészségi kockázattal rendelkezı dohányosok esetén is megmutatkozott. Összefoglalásként elmondható, hogy az értékes antioxidánsokban bıvelkedı bıséges zöldség(lé) és gyümölcs(lé) fogyasztása hatékony védelmet jelenthet számos krónikus betegség kialakulásával szemben.

Az antioxidáns hatású likopinban és C-vitaminban gazdag paradicsomlé fogyasztásának hatása a krónikus betegségekkel szemben

A spanyol Murcia Egyetem Táplálkozástudományi tanszékének munkatársai a természetes likopin- és C-vitaminforrásként említhetı paradicsomlé pozitív (a krónikus betegségek többségének kialakulásáért felelıs ún. oxidatív stresszt és gyulladást csökkentı) élettani hatását vizsgálták. A két héten át tartó vizsgálat során a résztvevık C-vitamin kiegészítéssel, illetve anélkül fogyasztottak paradicsomlevet, ezáltal közel 21 mg likopint, valamint 45,5 illetve 435 mg C-vitamint juttattak szervezetükbe. A kísérlet során a szakértık a levett vér és vizeletminták karotinoid és C-vitamintartalmát, a vérzsírok szintjét, antioxidáns kapacitását és számos gyulladási faktor koncentrációját elemezték.

A kísérlet során a következı eredményeket tapasztalták: a paradicsomlé fogyasztása (függetlenül annak C-vitamintartalmától) szignifikáns mértékben csökkentette a vér koleszterin és gyulladási faktor szintjét. A koleszterinszint mérséklıdése egyértelmő összefüggést mutatott a likopinbevitellel. A C-vitaminnal dúsított paradicsomital fogyasztása következtében jelentısen növekedett az antioxidáns kapacitás és megfigyelhetı volt egyes gyulladási markerek koncentrációjának mérséklıdése is.  

A szakemberek véleménye szerint a kísérlet eredménye rámutatott arra a tényre, hogy a paradicsom elınyös biológiai hatása nem tulajdonítható egyes kiragadott tápanyagok, például a likopin vagy a C-vitamin aktivitásának. Ez a megállapítás alátámasztja a színes, és ezáltal a különféle antioxidáns hatású növényi anyagokban is bıvelkedı étrend fogyasztásának fontosságát.  

forrás: Tudományos Életmódtanácsok 3. évfolyam, 2. szám

Az öregedés egy megállítathatatlan és visszafordíthatatlan folyamat, amely már az embrionális fázisban elkezdődik (Nešić és tsi., 2004). A pubertás kortól az érett felnőttkoron keresztül az öregedésig, a nők és a férfiak is különböző fázisokon mennek keresztül, amelyek biológiailag kódoltak.

Az aerób teljesitőképesség 15-20 éves korban éri el a maximumot, aztán 30 éves kortól folyamatosan csökken az ülő munkát végző felnőtteknél, kb. 10 évenként 10%-kal. (Heath et al., 1981; Buskirk & Hodgson, 1987; Tanaka et al., 1997; FitzGerald, et al., 1997; Eskurza et al., 2002; Pimentel et al., 2003). Korábbi kutatások kimutatták, hogy az aerob állóképesség leépülése 50 % -kal lassabban történik azoknál, akik fizikailag aktívak, edzéseket végeznek szemben az ülő munkát végző inaktív személyekkel, akik nem edzenek. (Heath et al.,1981; Kasch, Boyer, Champ, Verity & Wallace 1990). A kor előrehaladtával az aerób állóképesség csökkenése összefüggésben van a szervezet fiziológiai változásaival (keringési és légzőszervrendszer), a vázizomat csökkenésével.

A fizikai aktivitás jelentős hatással van az aerób állóképesség és a testösszetétel változására. Sport és rekreációs tartalmakkal való foglalkozás, egyike a legjelentősebb faktoroknak az egészség megőrzése érdekében (Sharkey és Gaskil, 2008). A trend a heti 4-5 edzés különböző kombinált tartalmakkal, ezek általában csoportos foglalkozások, amelyek az aerób állóképesség, koordináció, erő és hajlékonyság fejlesztésére irányulnak.

A fizikailag aktívabb nőknél kisebb mértékben csökken a maximális pulzusszám az öregedés folyamán, ezt a tényt, a szív lökettérfogatának csökkenésével magyarázzuk. A korábbi kutatásokban megállapították, hogy csökken az artériák rugalmassága és a bal kamra funkciója is (Tanaka és tsai. 2001; Ehsani és tsai., 2003), a kötőszövet megvastagodik, a rugalmasság csökken, magasabb a vérnyomás, ami miatt a szív erősebben kell, hogy pumpáljon, hogy a ugyanazt a vérmennyiséget a szervezetbe juttathassa (Skinner, 1993). A maximális pulzusszámot illetően a korábbi kutatásokban is hasonló különbségeket találtak a nőknél (Tanaka és tsai., 2001; Fleg és tsai. 2005; Mišigoj–Duraković, 2006; Zoller, 2008). A gyengébb aerób hatékonyságot a 2. csoportot (40-49 évig) alkotó nők érték el. Ez akár annak is betudható, hogy nekik kevesebb tapasztalatuk volt a futópaddal. Fontos tényező, ami megmagyarázza az aerób képességek csökkenését, a maximális pulzusszám és maximális oxigén felvétel mellett, változás a szervezet testösszetételében az öregedés folyamán, az izomtömeg csökkenése, a bőr alatti zsirszövet megnövekedése.

A testmozgás hatása a csontokra különböző életkorokban

A csont a csontváz erejét és szilárdságát biztosítja, de a kálcium és más ásványi sók raktára is. (Stevenson és Marsh, 2007). A csont dinamikus szövet, amely állandóan átalakul és ez az átalakulás egész életen át tart. A csontok átalakulása, vagy csontátépülés két folyamatot ölel fel: a csontfelépítést és a csontleépülést, melyek folyamatosak, és a testtömeg, meg a fizikai aktivitársa nyújtott válaszként történnek, lehetővé téve ezáltal a csontváz homeosztázisának megtartását. Az osteoblastok, a mezenchima eredetű sejtek, szerves matrixet szintetizálnak és választanak ki, melyek mineralizálódása a kiválasztást követően azonnal megkezdődik. Az osteoclastok demineralizációval és a csontmátrix felbomlasztásával építik le a csontot, majd eltűntetik a bomlásterméket.

A csontok metabolikus megbetegedései a csontlebomlás folyamatának megnövekedése következtében fordulnak elő, a normális, vagy részben kompenzatórikusan megnövekedett csontátalakulási folyamat során („high turnover”, felgyorsult csontforgalom), vagy ha a csontátépülés folyamán sérül a normális csontreszorpciós folyamat. („low turnover”, csökkent csontforgalom). A csontok hosszanti növekedésének megszűnése után konszolidációs időszak következik. A csonttömeg maximális sűrűsége és szilárdsága 30-tól 35 éves korig tartó időszakban következik be, ekkor a csontformáció és csontreszorpció viszonylag kismértékű (a gyors növekedés időszakához képest) és e két folyamat aránylag egyforma. (Babić, 2004).

A csontritkulás a csonttömeg volumenegységenkénti csökkenéseként határozható meg, így a csonttörés minimális traumák következtében is megtörténhet. Ez a leggyakoribb metabolikus csontbetegség a gazdaságilag fejlett országokban. Leggyakrabban a nőknél jelentkezik, a menopauza után. Az emberek ezzel kapcsolatban egyre inkább tájékozottak, sok nő azonban még mindig nincs tudatában annak, hogy mekkora mértékben hat ki a csontritkulás életminőségük csökkenésére. Ami még ennél is fontosabb, nem tudják, hogy ez megelőzéssel szinte teljesen elkerülhető (Stevenson és Marsh, 2007).

Annak ellenére, hogy a csonttömeg gyógyszeresen növelhető, a tornával, mint természetes, egyszerű és olcsó módszerrel elérhető:

A csonttömeg és csontok szilárdságának, erejének növelése, valamint az izomerő, a rugalmasság és a mozgékonyság, ezzel pedig csökken az időskor esési rizikója.

A fizikai aktivitásnak nagy kihatása van az egészségre. Ismeretes, hogy a fizikai tevékenységnek védő hatása van a szív és érrendszeri megbetegedésekkel, a stroke, a II típusú cukorbetegség, a vastagbélrák és a mellrák ellen. A fizikai aktivitás az egészség más fontos összetevőire is kihatással van, mint a mentális egészség, a sérülések és az esések. Koplex, multidimenzionális magatartást jelent.

Öregedés és a mozgás

Ebből is láthatjuk, ha az öregedés nem is elkerülhető, mindennapjainkat megkönnyíthetjük, az időskori betegségek egy részét kiküszöbölhetjük. Érdemes folyamatosan sportolni, és ezáltal kialakítani egy erős izomzatot. Ha izmaink rendben vannak, ízületeink pedig hajlékonyak, az öregedés sem tesz ki az esésből adódó törtéseknek.

forrás: Dr. Ihász Ferenc: A fizikai aktivitás és a minőségi öregedés - Aktív életvitel időskorban

A száraz bőr a leggyakoribb bőrtípus. Jellemzői: zsír- illetve vízhiány, a bőr hámlik, gyakran viszket, tapintása érdes, durva felületű. Mindezek mellett vannak olyan bőrbetegségek, mint például a neurodermitis, melyek tünetei szintén a száraz, durva, viszkető bőr, ekcéma. Döbbenetes, hogy ma a lakosság 20-30%-át érintik az ekcémás megbetegedések!

A bőr felborult védekező rendszere

A száraz bőrnél elsősorban a bőr sejtjei közötti zsírok (a szaruzsír) szerkezete változik meg, egyidejűleg csökken a nedvességtartalma is. Egészséges bőrnél a fent említett zsíros és nedves faktorok szabályosan sorakoznak egymás mellett, így egy többnyire zárt, áthatolhatatlan védőgátat alkotnak. Ez az ún. barrier-réteg véd a külső káros anyagokkal szemben, illetve megakadályozza a bőr természetes nedvességtartalmának az elvesztését. Ha a barrier-réteghez szükséges anyagok hiányoznak, nem épülhet fel a bőr egészséges védekezőképessége. Következménye: a bőr kiszárad, s védtelen a bőrre kerülő, külső káros anyagokkal szemben.

Mi zavarhatja meg a bőr védekezőképességét?

A szaruzsír hiánya lehet öröklött tulajdonság, de ezen kívül számos külső tényező is befolyásolhatja a bőr védekezőképességét, a barrier-réteg állapotát. A helytelen bőrápolás mellett elsősorban számos arctisztító készítmény agresszív tenzidtartalma egyszerűen „kimossa” a bőr szaruzsírját, ami a sérült barrier-réteget még tovább gyengíti. Éppen ezért az ilyen bőrt olyan arctisztító tejjel kell tisztítani, amely a bőr telítetlen zsírsavjaihoz leginkább hasonlító növényi olajokkal enyhén „visszazsírosítja” azt.

Kőolajszármazékok a kozmetikumokban

A kozmetikumokban nagyon gyakran előforduló kőolajszármazékok (ásványi olajok, ásványi viaszok), szilikonolajok is felborítják az egészséges barrier-szerkezetet. Miért?

Az egészséges barrier-réteg lipid- és nedvességtartalmának aránya meghatározott. Optimálisán véd a nedvességveszteséggel szemben úgy, hogy a felesleges nedvességet „kiengedi” a bőrből. Ha a bőrt egy áthatolhatatlan filmmel (amit a kőolajszármazékok, szilikonolaj okoznak) lezárjuk, a felesleges nedvesség nem tud a bőrből távozni. A zsírnedvesség háztartás aránya felborul, a barrier-réteg elveszíti duplarétegű szerkezetét.

Ezzel magyarázható, hogy ha a kőolajszármazékot tartalmazó arckrémek használatát abbahagyjuk, akkor hirtelen megnő a bőr nedvességvesztése, s átmenetileg romlik a bőr állapota is. Nem véletlenül beszélhetünk ma már a bőrápolásban „paraffinfüggőségről”. Ugyanez a függőség alakul ki azoknál, akik kőolajszármazékot tartalmazó ajakápolót használnak!

Egészséges barrier-védelem

A száraz bőr ápolásánál feltétlenül gondoskodni kell az ép barrier-réteg visszaállításáról, illetve az elveszített nedvesség pótlásáról. A hiányzó szaruzsírt elsősorban ceramidok, liposzómák és gamma-linoleinsav (mint pl. Belico Basic Care II), az elveszített nedvességet pedig hialuronsav formájában (Belico Concentrate II, Sensitive Care I) pótolhatjuk a bőrben. Mindenképp kerülni kell a bőr védekező rétegét romboló összetevőket.

Bőrápolás és tanácsok

A következő cikket találtam bőrápolás témakörben. Sokunkat foglalkoztató kérdés, az érzékeny, száraz bőr. Gyakran húzódik, kipirosodik és időnként viszkető érzés. Lehető legjobb, ha mihamarabb felkeresünk egy szakembert és kérünk megfelelő krémet. Az idejében kezdett bőrápolás sok későbbi problémától véd meg bennünket.

forrás: Szépségvár