Az előrejelzések szerint 2050-ben 115,4 millió embert érint majd az Alzheimer-kór. Ez a betegség napjainkra valóban az egyik legsúlyosabb egészségügyi problémává vált, amely – mint minden gyakori, elhúzódó lefolyású betegség – rendkívüli mértékben érinti a Föld országainak gazdasági helyzetét is. Nem elhanyagolható szempont természetesen az sem, hogy ez a kór hosszú évekre tragikus módon befolyásolja az érintettek és hozzátartozóik életét. A legtöbb uniós országban ennek megfelelően az Alzheimer-kór kiemelt egészségügyi prioritást kapott. Nálunk az ilyen jellegű felismerés még várat magára, ám a lakosságtól kezdve a háziorvosokig mindenkinek van mit tennie a betegség terjedésének visszaszorítása érdekében. Ezekről a tennivalókról, valamint a diagnosztikus és terápiás lehetőségekről beszélgettünk prof. dr. Rajna Péterrel, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának munkatársával.

Vajon van valami előrelépés az Alzheimer-kór diagnosztikáját vagy terápiáját illetően? Ősi orvosi tapasztalat, hogy minél koraibb stádiumban fedezünk fel egy betegséget, annál jelentősebb esélyünk van a páciens gyógyítására és állapotának karbantartására. A krónikus betegségek általában egy idő után elérnek egy olyan stádiumba, ahonnan a beteg fizikumának romlása már visszafordíthatatlan. Alzheimer páciense egy fiatal hölgy volt, kinek diagnózisát halála után állították fel speciális agyi szövettani kép elemzése alapján. A betegség névadójának korát követő évtizedekben az orvostudomány elkülönítette az időskori szellemi hanyatlás különböző tünetegyütteseit az előrehaladott Alzheimer-kórtól. Ma már a betegség korai felismerését kutatjuk, és a leg- újabb eredmények szerint a korai stádiumban is meg tudjuk határozni a jellegzetes tüneteket és bizonyos biológiai markerek alapján specifikussá tudjuk tenni az érintettek diagnózisát. Ezek a biomarkerek még nem kerültek be a szakmai protokollba, de ez már csak rövid idő kérdése.

Hogy konkrétan milyen eszközök által fejlődik a betegség diagnosztikája? Három területen zajlik a fejlődés, ezek közül az egyik a diagnosztika neuropszichológiai része. Speciális teszteket fejlesztettek ki, amelyek felvételével a beteg teljesítménye alapján meg tudjuk mondani, hogy egy szellemi hanyatlás Alzheimer típusú-e vagy sem. Az így nyert diagnózist többek között a biomarkerek segítségével tudjuk megtámogatni. Ezek egy bizonyos halmazát már régóta ismerjük, pl. a kivizsgálási protokoll része a B12-vitamin-hiány kizárása – ez az állapot ugyanis az Alzheimer-kórhoz nagyon hasonló szellemi hanyatlást idézhet elő. A biomarkerek vizsgálatának egy része tehát kizárásos jellegű, a diagnosztika ezen területén azonban napjainkban két másik vizsgálati helyzetet részesítenek előnyben. A speciális mutatókat nem a vérből, hanem a csapolás útján szerezhető agyvízből nyerik – bizonyos kóros anyagok megszaporodását lehet ezúton vizsgálni. A harmadik fejlő- dő diagnosztikus módszert a funkcionális képalkotókkal végzett vizsgálatok képviselik (pl. MRI, PET, EEG stb.). Ezek a vizsgálatok csupán minimális kellemetlenséggel járnak a beteg számára. Egyes agyi képletek és agyi sejtközpontok méretének, energiafelhasználásának, illetve elektromos működésének egymáshoz viszonyított arányában található, az Alzheimer-kórra jellemző jellegzetes elváltozásokat tudunk így kimutatni. A képalkotó eljárások az állapot követésére is alkalmasak. – Milyen előrehaladást eredményez mindez a terápiában, mik a lehetőségek napjainkban? – Három egymáshoz hasonló, és egy ezektől eltérő hatású molekula képviseli a betegség progressziólassító gyógyszeres terápiáját, melyek közül Magyarországon három szer áll rendelkezésre. A folyamatlassítók csak a betegség felismerése után alkalmazhatóak. Mivel a tudomány eddig a folyamat közepe táján tette lehetővé a felismerést, legjobb estben is 50%-os károsodásnál tudtuk elindítani a kezelést.

Napjainkban arról gyűlnek az adatok, hogy mire képesek ugyanezek a szerek, ha a kór legelső stádiumá- ban, 10–20%-os károsodás bekövetkeztekor kezdjük őket alkalmazni. Ma már azonban elsősorban nem folyamatlassítókat, hanem folyamatmódosítókat próbálnak fejleszteni a kutatók, tehát olyan biokémiai, esetleg biofizikai hatásra törekednek, amely a betegség korai fázisában alkalmazva a kórfolyamatot megállítja vagy visszafordítja. A harmadik lehetőség a vakcináció. Az agyban lerakódó, kóros mennyiségű salakanyag nagy szerepet játszhat a tünetek kialakulásában. Ha ezeket immunológiai módszerekkel, speciális vakcinációval fel tudjuk oldani, akkor nagyot léphetünk előre a terápiás lehetőségek útján. Jelenleg parkolópályán van ez a fejlesztés, mert a kipróbálás során nem minden vállalkozó érte meg a vizsgálat végét és a boncolási eredmények arra utalnak, hogy gyulladást okozott szervezetükben a vakcináció. Így a készítményt tovább kell még fejleszteni.

Az Alzheimer-kór megelőzése

A jó alvástól kezdve a stressz kiküszöbölésén vagy legalábbis csökkentésén keresztül számlatan apró tényezővel tehetünk az Alzheimer-kór megelőzése érdekében. Nem is gondolnánk, de például az egészséges étkezés és a rendszeres fizikai aktivitásig is nagyban segít megelőzni az Alzheimer-kór kialakulását. Nem is beszélve az „agytornáról”. Nem kell nagy dolgokra gondolni: egy kis rejtvényfejtés vagy kártyázás is sokat jelenthet az Alzheimer-kór megelőzése érdekében.

Forrás: Az Alzheimer-kór diagnosztikus és terápiás lehetőségei