A K-vitamin és a csontok 

A K-vitamin nélkülözhetetlen a csontszövet élettani mineralizációjához. Egyes adatok alapján az alacsony K-vitamin szint miatt idős korban csökken a csontsűrűség és fokozódik a csonttörés kockázata. Többek között a leveles zöldségek (pl. saláta, spenót, káposzta), a máj, egyes erjesztett sajtok és a szójatermékek tartalmaznak K-vitamint. Ismerkedjünk hát meg közelebbről az egyik K-vitamin bombával, a spenóttal.

 Egyes források szerint Délnyugat-Ázsia területéről ered és „perzsa fű” néven már a 8—9. században ismert volt. Kínába valószínűleg Perzsia, Nepál vagy Dél-Turkesztán területéről vitték be. Vad törzsei ma is megtalálhatóak Észak-Afrika és Irán egyes területein. Termesztése gyorsan elterjedt az arab országokban, ahová minden bizonnyal a perzsáktól került át. A Közel-Keleten már széles körben termesztett és fogyasztott növény volt, amikor a XI. században megjelent Európában is. A feljegyzések szerint a mórok vitték Spanyolországba a 14. században. Franciaországban, Medici Katalin udvarában vált különösen népszerűvé. A Firenzéből származó királyné után a spenótot tartalmazó, vagy spenótágyon tálalt ételeket a mai napig „a la Florentine”-nek, azaz „firenzeinek” nevezik. Magyarországon először Szikszai Fabricius Balázs Nomenclaturájában (1590) találunk rá utalást, spinácz nevű levélzöldség elnevezéssel. Ma a világ legnagyobb spenóttermesztője az Egyesült Államok és Hollandia. A kerti spenót a libatopfélék (Chenopodiaceae) családjának tagja. A nemzetséghez még további két faj tartozik, az elő-ázsiai vadspenót (S. tetrandra) és a közép-ázsiai vadspenót (S. turkestanica). A vad fajok jól megkülönböztethetők a termesztett fajtól. Egyéves növény. Gyökérzete a talajban viszonylag sekélyen, 20—40 cm mélyen helyezkedik el. Szára viszonylag magasra is megnőhet, belül üreges, átmérője a gyökérnyak felett eléri a 1,5—2 cm-t. A levelek kerekdedek vagy tojás alakúak, csúcsuk és válluk lekerekített, rendszerint nem karéjos. A magszáron a tőlevelektől különböző alakú, ún. szárlevelek fejlődnek, ezek hegyes csúcsúak, karéjosak és a válluk alakja nyílra hasonlít. A termesztett fajták levélszíne a felvevőpiac igénye, illetve a felhasználás célja szerint az egészen világostól a sötétzöldig változhat. A spenót mindig is megosztotta az emberiséget, vannak és lesznek, akik szeretik és lesznek, olyanok is, akik nem. Legnagyobb rajongója kétségkívül Popeye, a tengerész, aki 1929-ben először képregényekben tűnt fel, majd rajzfilmek sorozatában bontogatta tovább az erőt adó spenótkonzervet egy-egy nehéz helyzetben, amelyből a spenótnak hála, mindig győztesen került ki. Étkezés céljából az egészséges, kártevő és betegségmentes, üde zöld színű, ép leveleket használjuk fel. Kerüljük azokat a leveleket, amelyek nem egységesen zöldek, amiket sárga vagy barna foltok tarkítanak. Elkészítés előtt a kitépett gyökerektől és a túl vastag levélnyelektől tisztítsuk meg.

Tanácsos alaposan megmosni a spenótleveleket 3—4-szer, bő vízben. Nyersen történő fogyasztása előtt a vizet le kell itatni a levelekről papírtörölközővel, de még jobb, ha zöldségcentrifugát használunk. A hibátlan levelű spenót legfeljebb öt napig tárolható hűtőszekrényben a következő módon: a mosatlan spenótot műanyag zacskóba kell tenni, s a levegőt, amennyire csak lehet, ki kell préselni belőle. A napokkal korábban elvégzett mosás a romlási folyamatot elősegíti. Felhasználás előtt a nem zsenge spenót leveleinek szárát el kell távolítani. A spenót előkészítése során átlagosan 10,4%-os tisztítási veszteségre kell számítani, míg a főzési veszteség átlagosan 62%. A parajt főzve nem tanácsos fagyasztani, válasszuk inkább a gyors, 1—2 percig tartó blansírozást, a rövid, kíméletes párolást, fonnyasztást, és így tegyük a mélyhűtőbe gondos csomagolás, címkézés után. A spenót igen értékes zöldség, bizonyos vélemények szerint „szuperélelmiszer”. Rengeteg érv szól a fogyasztása mellett: kis energiatartalmú, ugyanakkor kiemelkedően gazdag vitaminokban (K-, A-, C-, E-, B2-, B6- és E-vitaminban, folsavban), ásványi anyagokban (mangánban, magnéziumban, vasban, kalciumban, káliumban), s mindezek felett kitűnő flavonoid- és karotinoid-forrás. A spenót összetevői révén serkenti az emésztést, ezenkívül antioxidáns hatású és gyulladáscsökkentő tulajdonságú is egyben. Egyes kutatások szerint a spenót levelében 13 különböző flavonoid található, melyek jól kiegészítik az antioxidánsok és más daganatellenes hatóanyagok egészségmegőrző szerepét azáltal, hogy csökkentik a sejtek oxidatív károsodását. A spenót vastartalma 2,9 mg/100 g. A köztudatban mindmáig él az a tévhit, hogy a spenót rendkívül magas vastartalmú zöldség. Ennek hátterében egy hatvanhét évig fel nem fedezett nyomdahiba áll, mivel valamikor 1870 táján egy német vegyész a spenót vastartalmának meghatározásakor a tizedesvesszőt rossz helyre írta. A szervezet vasellátottsága egyébként az étrend vastartalmától és a táplálékkal elfogyasztott vas hasznosulásától egyaránt függ. Ez növényi eredetű élelmiszerek esetén kevesebb, mint 10%, de akár 1% alatt is lehet. Helyesen összeállított étrenddel előmozdíthatjuk a vas hasznosulását. A húsfogyasztás ezt elősegíti, míg a vas felszívódása szempontjából a spenótból készült főzelék klasszikus kísérője, a tojás közömbösnek tekinthető. A tehéntejben lévő kalcium és foszfor a vassal komplexet létrehozva szignifikánsan csökkenti a vas felszívódását.

A K-vitamin élettani hatásai

Kevesen tudják, de K-vitamin számtalan jótékony hatással rendelkezik. A K-vitamin felelős például a megfelelő csontnövekedésért és a véralvadásért, éppen ezért nagyon fontos más vitaminok mellett erre is különös figyelmet fordítani. A megfelelő K-vitamin szükséglet kielégítésére együnk sok salátát, káposztát és spenótot, illetve ügyeljünk rá, hogy gyermekink és szüleink is nagy gondot fordítsanak a K-vitaminra!

 Forrás: Gyuricza Ákos dietetikus: A spenót