Tehát hol a gyógyítás? Pszichoterápiát nagyon nehéz tanítani, mert ahogy én végigéltem ezt a dolgot, az intuíciónak van nagy lényege, nem pedig valami technikának. Az intuíciónak az a lényege, hogy az intuíció meg- érzi az egészet. Tehát nem részleteket néz, hanem valahogy, amikor valakivel vagyok, az intuíció megengedi, hogy befogadjam őt egészen.

Abban a pillanatban, amikor az egészről beszélek, és nem részletekrőll, akkor a szeretetről beszélek. Nem vágyról, hanem szeretetrőll. Ez egy nagyon fontos különbség. Mindenki tudja, hogy mi az a vágy, mondjuk, ha az ember éhes, az egy vágy. A vágy az, amikor valamit akarunk.

A szeretetnek semmi köze nincs a vágyhoz. Sokféleképpen meg lehet határozni a szeretetet, és meg is fogom majd tenni. De az egyik legjobb meghatározása az, hogy a szeretet semmire nem vá- gyik. A szeretet a szeret˝onek a vágya arra, hogy a má- sik életét könnyebbé és gazdagabbá tegye, olyan módon, ahogy a másik óhajtja. Nem ahogy én.

Ha téged szeretlek, úgy kell szeretni téged, ahogy te akarod azt, nem ahogy én. Már csak ezzel a definícióval is gondolkozzatok egy pillanatra el azon, hogy az anyátok és az apátok szeretett-e titeket. Nagyon nehéz azt mondani, hogy az én anyám soha nem szeretett engem. Ezt az egy mondatot nagyon nehéz kimondani. Néha azért, mert nem igaz, és az én anyám szeretett, öt percre, tíz percre, két hétig, tehát néha, de nagyon sokszor bizony nem. Nagyon sokszor a szüleink éhes emberek voltak, akik úgy hízlaltak minket, ahogy éppen nekik tetszett, úgy, hogy később megegyenek. A Jancsi és Juliska egy nagyon jó történet. Sokan csak úgy tudtunk megmenekülni, hogy olyan csontokat mutattunk nekik, hogy nehogy megegyenek.

Amíg valakit szeretek, addig egészben elfogadom, addig örömöt lelek benne úgy, ahogy ˝o van. Abban a pillanatban, amikor valakit kritizálok, már nem szeretem azt az embert. Ha kritizálok valakit, miért így, miért úgy csinál valamit, az már bánt, akkor már faragom őt.

Csak akkor mondhatod azt, hogy szeretlek, ha valóban teljes és nagy örömöt találsz a másikban úgy, ahogy a másik éppen van. Tehát elfogadni a másikat egészben úgy, ahogy van. Abban a pillanatban, amikor egy részletet nézünk meg, abban a pillanatban szeretetről már szó sem lehet. Ha valakit nagyon szeretsz, és el vagy ragadtatva tőle, hogy már megijeszt, hogy menyire szereted, és nem akarod szeretni, akkor csak azt kell csinálni, hogy nézzél rá egy részletére, és abban a pillanatban már nem fogod szeretni. Tehát ha szereted az arcát, akkor nézd meg a bőrét, és ott van egy pattanás, akkor nézd a pattanást, és akkor már utálni fogod.

És ez az agynak, a két féltekének egy váltása. Mert a bal félteke, az mindig a részleteket nézi, az a fákat nézi az erdőben. A jobb félteke nem látja a fákat, az csak az erdőt látja. A jobb félteke az, ami megengedi nekünk, hogy legyen intuíciónk, és hogy szeressünk, a bal félteke pedig elrontja ezt a szeretetet, mert darabokra bontja az egészet.

A pszichológia, mint gondolom kitanultátok, és a pszichiátria, az mind balféltekei dolog, és a jobb félteke, az teljesen el van hanyagolva. De egy páciens, aki boldogtalan a világban, az nem azért jön, hogy analizálják a bal féltekével, hanem, hogy valaki végre először talán az életben elfogadja és szeresse.

Abban a pillanatban, amikor valaki elfogad minket, abban a pillanatban úgy tudunk nőni magunkban, akik mi vagyunk, hogy ne kelljen állandóan küzdeni azok ellen az erők ellen, amik ránk hatnak, hogy így kell lenni, úgy kell lenni, ezt kell csinálni, azt kell csinálni. És még egyszer azt mondom, hogy mindenki azt akarja, hogy színészkedjél. És egy jó terapeuta, amiből sajnos nagyon kevés van a világon, abban segít, és bátorít, hogy hagyjuk a színházat, nem kell azt játszani, nem kell alakítani azt a karaktert, amit a társadalom, a szüleid, a tanítóid mondanak, és hogy a világ elég gazdag és szeretettel teli ahhoz, hogyha te önmagad leszel, akkor sem leszel egy darab szar.

forrás: Feldmár András: Az élmények szabadsága