A következőkben megismerkedhetünk a pihentető alvás fogalmával csecsemő korban. Persze a babakor nagyon nehéz időszak, nemcsak a kicsi, hanem a szülők szempontjából is. Jobb, ha mihamarabb beállítunk egy napirendet, és tarjuk hozzá magunkat.

„Bárcsak végigaludhatnék egy teljes éjszakát!” A kötődést segítő nevelésben alapelv, hogy örömünket leljük gyerekünkben. Kétségtelen, hogy a fáradt szülők és a fáradt gyerekek nem élvezik olyan felhőtlenül egymás társaságát, mint ha kipihenték volna magukat. Többfajta alvásprobléma létezik: vannak gyerekek, akik nehezen alszanak el; mások könnyen álomba merülnek, de könnyen fel is riadnak; és vannak olyan, sok törődést igénylő gyerekek, akiket elaltatni sem könnyű, és gyakran fel is ébrednek.

A kötődést segítő neveléssel jobb alvó lesz a kicsi Napközben is dédelgessük a babát! Nappali és éjszakai gondoskodás elválaszthatatlan fogalmak. A nappali nevelés az éjszakai gondoskodásban is jelen van, ugyan- úgy, ahogy a kisgyerek nappali vérmérséklete felismerhető az alvási szokásaiban. Azok a csecsemők és kisgyerekek, akiket nehéz elaltatni, nappal is igénylik a babusgatást. Különösen fontos ez a nyűgös kisbabáknál, akik nehezen alkalmazkodnak a méhen kívüli élethez, és szükségük van arra, hogy csillapítsák nyugtalanságukat. Ha napközben is sokat van kézben a csöppség, akkor könnyebben kialakulnak az éjszakai alvási szokásai is. A szülő egyre ügyesebben gondozza a kisbabát, ettől erősödik az önbizalma, és ez érezhető lesz az éjszakai gondoskodásban is. A nappali gondoskodás többször is szóba kerül könyvemben, különösen az első fejezetben. Ennek része a gyakori mellre helyezés, a hordozókendő használata, a gyors válasz a sírásra, az együtt alvás, a gyakori testkontaktus és mindezekben az apa aktív részvétele.

Fontos, hogy még azelőtt vigyük a babát a családi ágyba, hogy elkezdődne a rendszeres éjszakai sírás, vagy mihelyt a legkisebb jelét adja annak, hogy nem akar egyedül aludni. Az alvás körül adódó gondok nagy részét megelőzhetjük, vagy legalábbis csökkenthetjük, ha együtt alszunk a babával. Így már az első hónapokban kialakulhat az összhang a babával, ami felkészíti a szülőt a későbbi éjszakai gondoskodásra. Ha már minden mást kipróbálva visszük magunkkal a gyereket a családi ágyba, attól általában nem várhatunk gyors megoldást. A már kialakult problémák orvoslása megterheli a szülőt és a gyereket is, ezért érdemes megelőzni őket (és nem a problémák utólagos megoldásán gondolkozni). Próbáljunk egy lépéssel a kisbaba előtt járni. Mi alakítsuk a szokásokat és igyekezzünk, hogy ezek jó szokások legyenek. A gyerekek gyakran nagyon világosan jelzik, hogy a szüleik mellett akarnak aludni, ez az igényük. Ilyen jelzés, ha a szülők reggel a csukott hálószobaajtó küszöbén szenderegve találják két- éves gyereküket. Ha a szülők nem lelkesednek az együtt alvásért, akkor fontolják meg a többi lehetséges módszert: illeszthetnek kiságyat a szülői ágyhoz, helyezhetnek matracot vagy hálózsákot a padlóra, vagy aludhatnak együtt a testvérek.

Nem hiszek a merev napirendben és a szigorú éjszakai dresszírozásban, de az igaz, hogy a kisbabák alvási szokásai bizonyos mértékig tanult folyamatok, és szükség lehet némi szoktatásra ahhoz, hogy a kicsi álomba merüljön. Fontos, hogy bizonyos jelek láttán felismerje a baba, hogy alvás következik. Az esti szertartások során átalakul a helyszín, és világossá válik az üzenet: eljött az alvás ideje. A gyerekek megtanulják, hogy az ágy alvásra vagy csöndes összebújásra való, nem pedig hancúrozásra vagy játékra.

A napirend általában kerülendő szó a kötődést segítő nevelés szótárában. Ha viszont az alvásra akarjuk valahogy rábírni a gyereket, általában kell egy meghatározott időpont, amikor ágyba dugjuk, és a nappali pihenésnek is konkrét ideje van. Ha megoldható a családban, próbáljuk meg kialakítani a mindennap ismétlődő esti menetrendet. Sok olyan gyerek van, főleg a több emberes babák, akik mindenféle szabályozásnak ellenállnak, akár nappali, akár éjszakai alvási-ébredési szokásokról van szó. A lefektetés ideje nem feltétlenül jelent egyet az elalvás időpontjával. Az alvás nem olyan állapot, amelybe belekényszeríthetnénk a gyerekeket. Akkor alszik el, ha elnyomja az álom. A szülők feladata, hogy megteremtsék az álomhozó környezetet. A nagyobb (három-négy éves vagy idősebb) gyerekeknek és az iskolásoknak kell egy meghatározott időpont, amikor ágyba kell bújniuk. Egyes szülők merev és a valóságtól elrugaszkodott álláspontra helyezkednek a lefekvés időpontjával kapcsolatban: „Hét órakor ágyban kell lenned.” A másik véglet, ha a szülők azt nevezik a lefekvés idejének, amikor a kicsit elnyomja az álom. Mivel minden családban más-más életritmus és más-más viszonyok uralkodnak, az előre kijelölt időpontok nem olyan népszerűek vagy könnyen betarthatóak, mint régebben voltak.

A tankönyvekben szereplő, este héttől reggel nyolcig alvó kisbaba életéből nagyrészt kimarad a családi együttlét, főleg az apjától kapott gyengédség. (Egyébként ilyen baba kizárólag a tankönyvekben létezik.) Úgy látom, két oka van annak, hogy a szülők annyira ragaszkodnak a korai lefekvéshez: az anya holtfáradt a nap végére, az apa pedig nem szívesen tölti az estét egy nyűgös és fáradt kisgyerekkel. Erre van megoldás. Teremtsük meg otthonunkban a feltételeket ahhoz, hogy este örömünk teljen a kisgyerekben. Vezessünk be egy késő délutáni pihenőt, hogy amikor a papa hazaér, élvezhesse a gyerekével töltött időt, a mama pedig végre lélegzethez juthasson. Ne tartsunk attól, hogy íratlan szabályokat hágunk át, ha a kisbaba még nem alszik kilenckor vagy tízkor, vagy ne adj’ isten, csak a szüleivel egy időben kerül ágyba. Ez a szokatlan időpont leginkább a népes és elevenen nyüzsgő családokban fordul elő, vagy ott, ahol az apa későn ér haza a munkából. A kisbabák sokszor úgy alakítják ki az alvás-ébredés ritmusát, ahogy az legjobban megfelel a szükségleteiknek az adott családi viszonyok között.

Pihentető alvás a baba és a mama számára

Sokat vitatott kérdés, hogy mennyire egészséges vagy szerencsés az egy ágyban alvás csemeténkkel. Természetesen az alvás ezen formája nyugtató hatással bír a kisgyermekekre, hiszen közvetlen közelükben érezhetik szüleiket, ám sok esetben megtöri a házastársi magánszféra hangulatát, ha az éjszakát nem kettesben töltik a szülők. Már csak azért is fontos kérdés az együtt- külön alvás, hiszen egy apró csemete esetében a szülők legtöbbször csak az éjszakát tölthetik négyszemközt, ami így kiemelkedő jelentőséggel bír.

Forrás: Tanulmány: Hogyan altassuk el a kisbabát, és mit tegyünk, hogy ne riadjon fel?