Mialatt az erjedés tanulmányozása s a fehérjekutatás a szaklaboratóriumok világában húzta föl - a huszadik századi biológia központi épületét, a szót megérdemlő biokémiát (mely negyven évvel ezelőtt még inkább csak a szervezetben előforduló anyagok ismeretét, kimutatását jelentette): - a közönség érdeklődését, mint az új tudomány szemet és elmét foglalkoztató kirakata - két másik anyagcsoport megismerése kötötte le. Ez érthető is, mivel a két anyagcsoport - a vitaminok s a hormonok -, ha a szervezet nem kapta meg, vagy nem termelte őket, veszedelmes hiánybetegségeket okozhattak, melyeket mint skorbutot, angolkórt, cukorbajt, myxödémát az emberek régesrég ismertek, de megfejtésükre csak most jött el az idő, s azontúl, hogy a betegségek egész új csoportját tették érthetővé s egyben gyógyíthatóvá - felfedezésüknek társadalmi s pszichológiai jelentősége is volt: a vitaminok táplálkozásunkat alakították át - a hormonokat termelő belső elválasztásos mirigyeké - az alkatról való spekulációkat pezsdítették meg.

Azt, hogy a skorbutot - a sarkkutatók veszélyes rémét, mely előbb az ínyen, aztán testszerte súlyos vérzéseket okozott, a fogak kihullottak, a test elgyengült - friss gyümölcs és zöldség fogyasztásával el lehet kerülni - már Cook kapitány a XVIII. század végén tudta - később azonban megint feledésbe ment. A nyolcvanas években [...] orosz kutató hívta fel a figyelmet, hogy a megfelelő kalóriájú fehérje-zsír-szénhidrát eledel nem fedezi az állat táplálékszükségletét - a táplálékban tehát még valami fontos alkatrésznek kell lennie -, ezeknek az ismeretlen, kis mennyiségű s mégis fontos anyagoknak a létét azonban Eykman holland orvos vitte be a kutatók képzeletébe, aki megmutatta, hogy a beriberi nevű baj - idegbetegség, melynek a rizsen élő keleten sok százezer ember esett áldozatul - a hántolt rizs fogyasztásából eredő ártalom. Ő hántolt rizsen tartott állatokon beriberihez hasonló betegséget idézett elő, mely a rizskorpából készült kivonattal gyógyítható volt. Minthogy a kivonatban lévő anyag aminok tulajdonságát mutatta: ő adta neki a vitamin nevet. Azt, hogy a skorbut és az angolkór is ilyesféle hiánybetegségek - s hogy a táplálékban a sókon és kalóriaadó anyagokon kívül még bizonyos, igen kis mennyiségű anyagok is vannak, melyek az életre nélkülözhetetlenek, Hopkins mondta ki - a tízes évek legelején.

A vitaminokról kezdetben csak annyit tudtak, hogy melyikök milyen hiánybetegséget okoz - s hogy mégis beszélhessenek róluk: az A B C betűket adták rájuk névül. A csukamájolajban levő vitamint - mely az angolkórt gyógyította - A-vitaminnak nevezték el; azt, hogy a beriberit s a skorbutot két különböző, vízben oldódó vitamin okozza: tudták már, az egyik ismeretlen a B betűt kapta maszkul, a másik a C-t. A vitaminok száma, ahogy a kutatás haladt, szaporodott.

Az A-vitamin mögött is két anyag bújt meg: a D-nek a hiánya okozta az angolkórt, az A hiánya pedig, amelyre a látáshoz van szükség, a farkasvakságot, - csecsemőkön: a szem kiszáradását s xerophtalmiát. Az E-vitamin szintén zsírban oldható - s hiánya patkányoknál meddőséget, izomsorvadást okoz. A K-vitaminra az alvadásnál van szükség. Szent-Györgyi vette észre, hogy a C-vitamin a kísérleti állatoknak csak a skorbutját gyógyítja - az erek töredezését nem. Ezt a P-vitamin hiánya okozza. A legtöbb egymástól eltérő anyag a B betű mögül bújt elő. Volt idő, hogy tizenkét B-vitamint tartottak számon. Ezek közül azonban csak a Bl, B2, B6, B12 igazi vitamin - a többi vagy nem vitamin sajátságú, vagy már ismert, névvel bíró anyag, mint a nikotinsav, folsav, pantoténsav.

Annak, hogy egy anyag az egyik állatnál nélkülözhetetlen vitamin, a másiknál nem: az egyik oka, hogy [az egyik] szervezete elő bírja állítani, a másiké csak a táplálékból kaphatja meg. Az is előfordulhat - a K-vitamin esetében például -, hogy a szervezet nem képes előállítani, a bél baktériumai azonban annyit termelnek neki - hogy a megvonása nem okoz hiánybetegséget. Ha minden olyan anyagot, amit a szervezet nem tud előállítani, vitaminnak tekintünk - akkor a fogalmat bizonyos tekintetben az eszenciális savakra - sőt az eszenciális aminosavakra is ki kell terjeszteni.

A harmincas években a betűk mögött levő anyagokat aztán sorra leleplezték. A B-vitamin csoportjába tartozó néhány anyagot kivéve nagyrészük nem tartozik a nagy molekulájú anyagok közé. A C-vitamin, melyet Szent-Györgyi állított elő citromléből s paradicsompaprikából - egy hat szénatomot tartalmazó lakton: az aszkorbinsav. Az A-vitamin a sárgarépában levő karotinhoz hasonló láncvegyület - csak nem húsz, hanem tíz szénatomot tartalmaz. A D1- és D2-vitamin - szterin, s a mellékvese és nemi mirigyek hormonjaihoz áll közel. A K-vitaminnak és az E-vitaminnak hosszú oldallánca van, de még mindig a kisebb molekulájú vegyületek közé tartoznak.

A, C, D és K-vitamin

Mivel ez egy 1962-ből származó kézirat, azóta sok vélekedés változott. Ami maradandó, hogy az A, C, D és K-vitamin és még rengeteg más nélkülözhetetlen az emberi élethez. A vitamin retiol a tojássárgában, májba és olajos halakban, karotin pedig a sárgarépában található. K-vitamin található a zöld és leveles zöldségekben, sajtban, májban. Az elengedhetetlen C-vitamin pedig a citrusfélékben, csipkebogyóban. A D vitamin napfény hatására termelődik, ebben is segít az olajos hal fogyasztás. Amennyiben nem tudjuk az A, C, D és K-vitamin szükségletünket biztosítani, fogyasszunk táplálékkiegészítőket.

Forrás: Németh László: Négy könyv