Az öregedés egy megállítathatatlan és visszafordíthatatlan folyamat, amely már az embrionális fázisban elkezdődik (Nešić és tsi., 2004). A pubertás kortól az érett felnőttkoron keresztül az öregedésig, a nők és a férfiak is különböző fázisokon mennek keresztül, amelyek biológiailag kódoltak.

Az aerób teljesitőképesség 15-20 éves korban éri el a maximumot, aztán 30 éves kortól folyamatosan csökken az ülő munkát végző felnőtteknél, kb. 10 évenként 10%-kal. (Heath et al., 1981; Buskirk & Hodgson, 1987; Tanaka et al., 1997; FitzGerald, et al., 1997; Eskurza et al., 2002; Pimentel et al., 2003). Korábbi kutatások kimutatták, hogy az aerob állóképesség leépülése 50 % -kal lassabban történik azoknál, akik fizikailag aktívak, edzéseket végeznek szemben az ülő munkát végző inaktív személyekkel, akik nem edzenek. (Heath et al.,1981; Kasch, Boyer, Champ, Verity & Wallace 1990). A kor előrehaladtával az aerób állóképesség csökkenése összefüggésben van a szervezet fiziológiai változásaival (keringési és légzőszervrendszer), a vázizomat csökkenésével.

A fizikai aktivitás jelentős hatással van az aerób állóképesség és a testösszetétel változására. Sport és rekreációs tartalmakkal való foglalkozás, egyike a legjelentősebb faktoroknak az egészség megőrzése érdekében (Sharkey és Gaskil, 2008). A trend a heti 4-5 edzés különböző kombinált tartalmakkal, ezek általában csoportos foglalkozások, amelyek az aerób állóképesség, koordináció, erő és hajlékonyság fejlesztésére irányulnak.

A fizikailag aktívabb nőknél kisebb mértékben csökken a maximális pulzusszám az öregedés folyamán, ezt a tényt, a szív lökettérfogatának csökkenésével magyarázzuk. A korábbi kutatásokban megállapították, hogy csökken az artériák rugalmassága és a bal kamra funkciója is (Tanaka és tsai. 2001; Ehsani és tsai., 2003), a kötőszövet megvastagodik, a rugalmasság csökken, magasabb a vérnyomás, ami miatt a szív erősebben kell, hogy pumpáljon, hogy a ugyanazt a vérmennyiséget a szervezetbe juttathassa (Skinner, 1993). A maximális pulzusszámot illetően a korábbi kutatásokban is hasonló különbségeket találtak a nőknél (Tanaka és tsai., 2001; Fleg és tsai. 2005; Mišigoj–Duraković, 2006; Zoller, 2008). A gyengébb aerób hatékonyságot a 2. csoportot (40-49 évig) alkotó nők érték el. Ez akár annak is betudható, hogy nekik kevesebb tapasztalatuk volt a futópaddal. Fontos tényező, ami megmagyarázza az aerób képességek csökkenését, a maximális pulzusszám és maximális oxigén felvétel mellett, változás a szervezet testösszetételében az öregedés folyamán, az izomtömeg csökkenése, a bőr alatti zsirszövet megnövekedése.

A testmozgás hatása a csontokra különböző életkorokban

A csont a csontváz erejét és szilárdságát biztosítja, de a kálcium és más ásványi sók raktára is. (Stevenson és Marsh, 2007). A csont dinamikus szövet, amely állandóan átalakul és ez az átalakulás egész életen át tart. A csontok átalakulása, vagy csontátépülés két folyamatot ölel fel: a csontfelépítést és a csontleépülést, melyek folyamatosak, és a testtömeg, meg a fizikai aktivitársa nyújtott válaszként történnek, lehetővé téve ezáltal a csontváz homeosztázisának megtartását. Az osteoblastok, a mezenchima eredetű sejtek, szerves matrixet szintetizálnak és választanak ki, melyek mineralizálódása a kiválasztást követően azonnal megkezdődik. Az osteoclastok demineralizációval és a csontmátrix felbomlasztásával építik le a csontot, majd eltűntetik a bomlásterméket.

A csontok metabolikus megbetegedései a csontlebomlás folyamatának megnövekedése következtében fordulnak elő, a normális, vagy részben kompenzatórikusan megnövekedett csontátalakulási folyamat során („high turnover”, felgyorsult csontforgalom), vagy ha a csontátépülés folyamán sérül a normális csontreszorpciós folyamat. („low turnover”, csökkent csontforgalom). A csontok hosszanti növekedésének megszűnése után konszolidációs időszak következik. A csonttömeg maximális sűrűsége és szilárdsága 30-tól 35 éves korig tartó időszakban következik be, ekkor a csontformáció és csontreszorpció viszonylag kismértékű (a gyors növekedés időszakához képest) és e két folyamat aránylag egyforma. (Babić, 2004).

A csontritkulás a csonttömeg volumenegységenkénti csökkenéseként határozható meg, így a csonttörés minimális traumák következtében is megtörténhet. Ez a leggyakoribb metabolikus csontbetegség a gazdaságilag fejlett országokban. Leggyakrabban a nőknél jelentkezik, a menopauza után. Az emberek ezzel kapcsolatban egyre inkább tájékozottak, sok nő azonban még mindig nincs tudatában annak, hogy mekkora mértékben hat ki a csontritkulás életminőségük csökkenésére. Ami még ennél is fontosabb, nem tudják, hogy ez megelőzéssel szinte teljesen elkerülhető (Stevenson és Marsh, 2007).

Annak ellenére, hogy a csonttömeg gyógyszeresen növelhető, a tornával, mint természetes, egyszerű és olcsó módszerrel elérhető:

A csonttömeg és csontok szilárdságának, erejének növelése, valamint az izomerő, a rugalmasság és a mozgékonyság, ezzel pedig csökken az időskor esési rizikója.

A fizikai aktivitásnak nagy kihatása van az egészségre. Ismeretes, hogy a fizikai tevékenységnek védő hatása van a szív és érrendszeri megbetegedésekkel, a stroke, a II típusú cukorbetegség, a vastagbélrák és a mellrák ellen. A fizikai aktivitás az egészség más fontos összetevőire is kihatással van, mint a mentális egészség, a sérülések és az esések. Koplex, multidimenzionális magatartást jelent.

Öregedés és a mozgás

Ebből is láthatjuk, ha az öregedés nem is elkerülhető, mindennapjainkat megkönnyíthetjük, az időskori betegségek egy részét kiküszöbölhetjük. Érdemes folyamatosan sportolni, és ezáltal kialakítani egy erős izomzatot. Ha izmaink rendben vannak, ízületeink pedig hajlékonyak, az öregedés sem tesz ki az esésből adódó törtéseknek.

forrás: Dr. Ihász Ferenc: A fizikai aktivitás és a minőségi öregedés - Aktív életvitel időskorban