Rumini, az egérmese

A Rumini sikere töretlen évek óta, ami nem is annyira meglepő, hiszen az állatmesék elnyűhetetlen és megunhatatlan szereplői mindig képesek mosolyt csalni a gyerkőcök arcára. Az egyik ilyen nagysikerű klasszikus: A muzsikáló ezüstkecske.

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy muzsikaszerető öreg király. Építtetett az olyan palotát, hogy még a fala is alabástromból volt. Vagyis olyan szép volt az a palota, hogy aki elment mellette, meg nem állhatta, vagy csak nehezen, hogy meg ne nézze, minél közelebbről, s meg ne tapogassa.
A király meg nagyon, de nagyon féltette a palotáját. Éjjel-nappal egy katonával őriztette, hogy a palota szép fehér falát valaki be ne találja piszkolni.
Áll, álldogál a katona a ház előtt egy téli éjszaka is. Gyönyörű holdas éjszaka volt, de nagyon-nagyon hideg volt. Elgondolta hát ugyancsak magában a szegény katona, hogy de jó is ezeknek a nagy uraknak! Míg a szegény ember kívül fagyoskodik, ők a meleg házban jó dunnába csavargódznak, eszükbe se fér a kinti rossz világ. De hát mit csinálhat az olyan szegény ember, mint ő is? Ha neki az ura, a király azt mondja, ide álljon a hidegbe, hát ide áll.
Néha összedörgölte a kezét, mert fázott a szegény katona, meg-meghuhukolta a körmeit, de csak annyit ért bizony az, mintha meg sem tette volna. A holdvilág sütött szépen, a hó meg csikorgott-nyikorgott a katona lába alatt. Elgondolta most a katona megint, hogyha a király volna itt az őr, ő maga meg a király, akkor bizony ő aludna a jó helyen, s helyette a király sopánkodna az időre. De hát az sem volna igazság, mert akkor meg őt átkoznák. Nem jó sor ez, akárhogy, akármint!... Avval járkált tovább.
Gondolt egyet a katona azután is. Egy nagyot mégpedig.
Tudja meg azért egyszer már mindenki, hogy mi a szegény ember baja! Elővett egy darab szenet, s írta nagy betűkkel a ház falára ezt, hogy: Akinek pénze van, az mindent megtehet. Akinek pénze nincs, semmire se mehet!
Mert úgy belefeledkezett ebbe a gondolatba, hogy nem jutott az eszébe hisz ő épp arra van odarendelve, hogy a fal tisztaságát őrizze. S lám most meg ő piszkolta be!
Reggel mentek most is már korán a vizitálók, hogy lássák, nem történt-e valami. Meglátták a falon az írást. Mindjárt elővették persze a katonát: ki tette? Ő, szegény - mit tehetett? Vállalta, hogy ő írta be a falat. Miért? Mert igazán azt hiszi, hogy a pénz minden.
Viszik a király elé. Mondja neki a király:
- Egyszóval neked csak a pénz hiányzik?
Feleli bátran most már a katona:
- Az, fölséges uram!
- Akkor meghalsz! - mondja erre a király.
De a királylánynak nagyon megtetszett az egyenes válasz, meg maga a katona is. Kegyelmet könyörgött neki.
- Jó - mondta a király. - Én nem bántom. De majd magától a pénztől kap leckét a szemtelenségéért!
Volt a királynak a palota mellett egy nagy kertje, oda sarkallt a város szélére. A király büntetésből annak a kertnek a végébe falaztatta be a katonát, egy kamrába, a kőkerítés alá. És amiért arra panaszkodott hogy neki semmi pénze nincsen, adott neki oda temérdek pénzt, aranyat meg ezüstöt. Hogy hát most mulassa magát, most már megvan mindene!
A királylány most még jobban elszomorodott. Mit tegyen?
Volt a városban egy aranymíves. A lány attól kért tanácsot. Az aranymíves szegény volt. Éjszaka elment oda, ahol a katona volt befalazva. Lyukat fúrt a kőkerítés falán, s beszólt a katonának, hogy adjon neki a pénzből, az aranyból meg az ezüstből, ő majd visz érte neki mindennap ételt. A katona beleegyezett. De a lány csak tovább tanakodott, hogyan engesztelhetné meg az apját. Végre rájött.
Az aranymívessel egy szálig mind elhordatta a kincset. A befalazott katona így nem halt éhen, sőt egészen tűrhető sora volt. Az aranymíves meg otthon - mert nagyon ügyes ember volt - a sok aranyból s ezüstből egy kecskét csinált. Mégpedig olyant, hogy belül üres volt, egy ember bele tudott ülni. Ráadásul a kecske olyan szépen tudott muzsikálni, hogy ha azt valaki meghallotta, minden baját elfelejtette, és csak azt a muzsikát hallgatta. Mikor a mester készen volt vele, kibontotta a katona kamrájának a falát ott a kert végén, s odaadta neki, hogy ha megunja magát, muzsikáljon vele. De főleg akkor muzsikáltasson vele, ha kamrája fölött a király lépteit hallja.
Muzsikálgatott is a zenélő kecskével a katona, mulatott hébe-hóba, ha megunta magát. S még inkább akkor, ha a kertben, ahova csak a királynak volt bejárása, lépteket hallott. Egyszer a király, ahogy sétálgatott a kertjében, épp arra talált járkálni, amerre a katona be volt falazva. Hallott valamit: mintha valami szép muzsikaszó jönne valahonnan. Mi lehet az; s honnan? Nézegetett a király erre is, arra is, de csak nem tudta kitapasztalni, honnan jön a szép zene.
Másnap a lányával meg a miniszterével ment ki a kertbe. A katonának ott lent a föld alatt, a kamrában épp jókedve lehetett, mert ugyancsak megzendítette a kecskét.
- No, most már ki kell tudnom, honnan jön és mi ez! - mondta a király. Nézte a helyet, de az régen kiment az eszéből, hogy volt valaha egy katonája, akit éppen ide falaztatott be, azért, amiért a palotát befirkálta. Mégis kőmíveslegényeket hívatott, felásatta a földet, ahonnan a múzsikaszót hallotta.
Ástak a legények, ástak, egyszer csak ráakadtak a gödörre, aztán a föld alatti kamrára, ahova a katonát valaha betették.
De a kamrában most nem volt egyéb egy ezüstkecskénél. Abból dőlt még akkor is a nóta, amikor kiemelték, de úgy, mint az eső az esőzsákból.
Fogta a király a zenélő kecskét, bevitte a szobájába. Nézegették elölről is, hátulról is, de csak nem tudták, miképp s hol szólhat benne az a gyönyörűséges muzsika. Nagy keresés, toprongás után vette észre a király, hogy a kecske hasán egy helyen kulcslyuk van. Próbálták nyitogatni, de nem volt hozzá kulcsuk. Elhívatták a város aranymíveseit, de azok se tudtak vele boldogulni. Utoljára ahhoz az aranymíveshez küldtek, aki a kecskét csinálta. Az aztán kinyitotta, amikor ráparancsoltak.
De a király csak akkor nézett nagyot, amikor a kinyitott kecskéből egy katona lépett elő.
- Ki vagy? - kiáltott rá a király.
A katona rögtön vigyázzba vágta magát.
- Felséges uram, én vagyok az, akit ezelőtt régen felséged befalaztatott, mert a palota falára azt írtam, hogy a pénz minden. Nem volt igazam.
A király kezet fogott vele.
- Hát mi ér annál is többet? - kérdezte a király.
A katona megnézte a király mellett az aranymívest, aki neki enni hordott, s azt felelte:
- Másodszor az, ha az embert megsegítik!
- És először? - kérdezte a király csodálkozva a furcsa válaszon.
A katona szeme most a királykisasszonyon állapodott meg. Ezt felelte:
- Először, ha az embert szívvel megszeretik.
A királykisasszony nagyot pirult, de a király annál nagyobbat nevetett a katona talpraesettségén. Most értette csak meg, mi történt. Gondolt ő is erre egy okosat.
Azt gondolta, hogy azon nyomban a katonának adja feleségül a lányát. Rögtön meg is tartották a lakodalmat. Muzsikusokat nem kellett hívni, az ezüstkecske muzsikált, három nap, három éjjel, de még azután is egy délelőtt.

Rumini: a kicsik hazai kedvence

Mindig különleges érzés, ha gyermekünknek igazi, hamisítatlan magyar mesét tudunk olvasni, és a Rumini épp ilyen. Ennél már csak az fontosabb, hogy a Rumini már az iskolában is kötelező olvasmány, így a gyerekek, ha otthon még nem találkoztak Rumini történetével, az oktatás keretein belül biztosan megismerik az aranyos kisegér történetét, mely kedvet hoz számukra az olvasáshoz.

Forrás: ILLYÉS GYULA: Hetvenhét magyar népmese

Az öregedés lassítása

Az öregedésnek számtalan nyilvánvaló, élettani és mentális jele van, ezek közül talán az egyik legzavaróbb és kétségbe ejtőbb a memóriazavar.

Az időskori memória romlásának hipotézisét többször is megerősítették. Az állítások szerint a munkamemória rendszer lehetne az a felelős struktúra, amely az öregedéssel összefüggő jelentős teljesítmény csökkenést okozza. Az elképzelések arra is kiterjednek, hogy a kognitív stratégiák nem megfelelő kihasználása is felelőssé tehető a korfüggő memória romásnak. Tény, hogy a kognitív stratégiák kiválasztásában és használatában mutatkozó egyéni különbségek befolyásolhatják, hogy adott életkorban milyen teljesítmény különbségek mutatkoznak. Ugyanakkor, az öregedési folyamatok más teoretikus megközelítései azt hangsúlyozzák, hogy az idősek fenntartják azon képességeiket, hogy új információkat és stratégiákat sajátítsanak el.
Más vizsgálat is alátámasztotta, hogy az idős emberek rendelkeznek azzal a képességgel, hogy új információkat tanuljanak meg és alkalmazni tudják a specifikus memóriaserkentő stratégiákat. Mindez alátámasztja a kognitív tréning fejlesztésének fontosságát. Kevés számú tanulmány vizsgálta a memóriatréning kedvező hatását az idősebb felnőtteknél, az eredmények azonban azt mutatják, hogy teljesítményüket az alkalmazott memória technika és a feladat komplexitása is jelentősen befolyásolhatja. A locus technika hatását vizsgáló kutatások szerint a módszer alkalmazása jelentős teljesítménynövelő hatást fejt ki szólista tanulása esetén. A Cavallini, Pagnin és Vecchi (2003) által bemutatott kutatás célja, hogy két különböző memóriatréning technika hatását vizsgálja fiatalabb és idősebb felnőttek csoportjaiban. Az idős lakosság reprezentálására három korcsoportot alakítottak ki (felnőtt, fiatalabb idős, öregebb idős). A három csoport nemek és iskolai végzettség tekintetében kiegyenlített volt. Öt, a mindennapi életből vett feladatot (pl. arcokra, történetre emlékezés) és négy hagyományos munkamemória feladatot illetve három metakognitív szempontú kérdőívet kellett megoldani/kitölteni. Kétféle memória tréninget alkalmaztak, egy mnemotechnikai módszert (locus technika) és egy stratégiai tréning módszert.

A locus technikánál a megjegyzendő adatot egy jól ismert helyhez történő asszociációs térkép segítségével lehet felidézni, míg a stratégiai technikánál különböző mentális stratégiák, mint asszociáció, kategorizáció, stb. segíti a felidézést. A feladatok között szerepelt újonnan hallott történetre való emlékezés, bevásárló listára emlékezés, helyre történő emlékezés. A feladatok mások csoportja a munkamemória képességeit mérte olyan feladatokkal, mint tárgylista és szólista felidézése. Egy kérdőív segítségével felmérték a résztvevők általános memória funkcióit, a mindennapi feledékenységi jellemzőit, a napi helyzetekben megmutatkozó memória képességeit. A kérdések egy része a rövidtávú memória kapacitásokat mérte. A tesztelés és a memória tréning összesen 9 szakaszt foglalt magában.

Az első két szakaszban a memória feladatokat és a három kérdőívet töltötték ki. A következő öt szakasz a memória tréninget 1 tartalmazta. A résztvevőket random módon a locus technikához vagy a stratégiai technikához rendelték. A 8-9 szakaszban (újratesztelés) a résztvevők újra kitöltötték a memória teszteket és a kérdőíveket. Ezzel azt vizsgálták, hogy a memóriatréning milyen hatással járt. Az adatokat varianciaanalízissel (ANOVA) elemezték, ahol a between-subject (egyedek közötti) faktor az életkor (három csoport: felnőtt, fiatalabb idős, öregebb idős) és a tréning (két szint: locus és stratégiai), a within subject (egyedeken belüli) faktor a szakasz (két szint: teszt, újratesztelés) volt. A csoportátlagok különbözőségét post-hoc analízissel tesztelték.
Az eredmények megerősítették, hogy a kor növekedésével csökken a kognitív feladatok megoldási hatékonysága. Ez az eredmény azonban csak a felnőttek és a fiatalabb idősek tekintetében áll fenn, az öregebb idősek esetében nem. Mindez alátámasztja azt a feltevést, hogy a munkamemória központi végrehajtó egységét terhelő feladatok jobban terhelik az idősebbeket. A memóriatréningek célja, hogy megtanítsa a memória stratégiák ideális alkalmazását a mindennapi életben azért, hogy fokozódjon az emlékezeti teljesítmény. Az adatok megerősítették ezt a hipotézist. A két tréningtípus hatásánál nem mutatkozott szignifikáns különbség. Az egyetlen kivétel a helyre történő emlékezés feladat volt, ahol a stratégiai tréning módszert alkalmazó résztvevők jobb teljesítményt értek el. Az eredmények hangsúlyozottan fontosak abban a tekintetben, hogy rávilágítanak a különböző memóriatréning stratégiák teljesítményt fokozó hatására.

Az öregedés nem egyenlő az elmúlással

Sokan, ahogy egyértelművé váltnak számukra az öregedés jelei gyakorlatilag már csak elmúlásra koncentrálnak. Pedig ma már számtalan olyan módszer léteik, mely lassítja és nagyban befolyásolja az öregedés folyamatának mind külső, mind belső tényezőit és jeleit. A memória, a lélek és a test frissen tartása ha meg nem is gátolja, de nagyban lassítja az öregedés jeleit és folyamatát.

Forrás: Elena Cavallini, Adriano Pagnin, Tomaso Vecchi: Öregedés és a mindennapi emlékezet: a memóriatréning jótékony hatása

A memória hatalma

A memória nem más, mint emlékezet: a tanult információk, tudásunk elraktározódása. A memória az alapja mindennapi létünknek, fejlődésüknek és jövőnknek. De mi is az a munkamemória? A következő tanulmánnyal a közelmúltban találkoztam és nagyon sok hasznos információval szolgált számomra.

Gyerekek és a munkamemória
Háttér és célkitűzések: A munkamemória és végrehajtó funkciók fókuszált vizsgálata kulcsfontosságú a gyerekek tanulási képességeinek és nehézségeinek megértéséhez. Vizsgálatunk célja annak feltérképezése volt, hogy a gyerekek munkamemóriát és végrehajtó funkciókat mérő feladatokon elért első osztályos teljesítménye hogyan jósolja be a negyedik osztályos iskolai teljesítményüket. Módszer: A munkamemória-rendszer komponenseit a következő tesztekkel mértük: számterjedelem, álszóismétlés, hallási mondatterjedelem, számlálási terjedelem, fordított számterjedelem, Corsi-kocka. A végrehajtó funkciókat pedig a betű- és szemantikus fluencia feladatok mennyiségi és minőségi elemzésével mértük. 105 tipikusan fejlődő gyerek vett észt a longitudinális vizsgálatban. Eredmények: Eredményeink azt mutatják, hogy a magyar nyelv és irodalom tantárgyon nyújtott teljesítményt a téri-vizuális, illetve a komplex munkamemória jósolta be. A matematikateljesítményt ugyanezek a kognitív funkciók jósolták be, kiegészülve még a végrehajtó funkciók váltási és stratégiai előhívási komponensével. A környezetismeret esetében a komplex munkamemória és a végrehajtó funkciók csoportosítási és váltási komponensei bizonyultak bejósló értékűnek. Következtetések: Eredményeink rámutatnak arra, hogy a részletes kognitív profil segíthet a tanulási folyamatok hátterének megértésében és a gyerekek későbbi tanulmányi sikereinek bejóslásában. Kulcsszavak: végrehajtó funkciók, munkamemória, iskolai teljesítmény, tanulási nehézségek.

Az általános iskolai teljesítmény alapvetően határozza meg a gyerekek életútját és jövőjét. Az iskolai teljesítmény hátterében álló faktorok feltérképezése tehát kulcsfontosságú nemcsak tanuláspszichológiai és iskolapszichológiai szempontból, hanem a fejlesztési programokat tekintve is. Az utóbbi években a modern kognitív pszichológiának és neuropszichológiának fontos szerepe van az iskolai teljesítményt meghatározó faktorok vizsgálatában, ugyanis ezek a tudományterületek 1. fókuszáltabb kognitív funkciókat vizsgálnak, 2. a funkciók empirikusan megalapozottak, és 3. idegrendszeri hátterük relatíve feltérképezett. Ebben a személeti keretben dolgozva tanulmányunk célja, hogy longitudinálisan megvizsgálja az iskola kezdetekor a kognitív funkciókat (munkamemória és végrehajtó funkciók) és ezek bejósló hatását a négy évvel későbbi iskolai teljesítményre.

A többkomponensű munkamemória-rendszernek jelentős szerepe van a különböző típusú információk ideiglenes tárolásában és feldolgozásában, így a tanulási folyamatokban is. A téri-vizuális munkamemória (ún. téri-vizuális vázlattömb), a verbális munkamemó-ria (ún. fonológiai hurok), epizodikus puffer, a központi végrehajtó és általánosan a munkamemória (ún. komplex munkamemória) működéséért specifikus agyi hálózatok felelősek, melyeket különböző mérőeljárásokkal tudunk vizsgálni.

A végrehajtó funkciók felelősek a gondolatok tudatos kontrolljáért és a viselkedés irányításáért egy távoli cél elérése felé. Ezek a folyamatok magukban foglalják a gátlást, munkamemóriát, flexibilitást, tervezést, fluenciát és a fogalomalkotást. Tehát ezek a folyamatok egy nagyobb önszabályozó konstruktum kognitív alkomponenseiként értelmezhetőek. A végrehajtó funkciók magas szintű működése az egyik alapja a figyelmi, gondolkodási és problémamegoldási folyamatoknak, amelyek az iskolai teljesítményben meghatározó szerepet játszanak. A verbális fluencia (szógenerálási) tesztek a végrehajtó funkciók mérőeljárásai, amelyek széles körben használtak a kognitív pszichológiában, a fejlődéspszichológiában és a neuropszichológiai diagnosztikában is. Tanulmányunkban nemcsak az alap-fluenciamutatókat elemezzük, mint a generált szavak száma és perszeverációk (ismétlések), hanem finomabb elemzésekkel a csoportosító stratégiákat is. Az elmúlt években a nemzetközi szakirodalomban nagy érdeklődés övezte az iskolai teljesítményt befolyásoló faktorokat. Első- sorban a munkamemória működését, illetve a végrehajtó funkciókat hozták kapcsolatba az iskolai teljesítménnyel, azonban ezek szerepe eltérhet az egyes tantárgyak esetében.

A memóriafunkciók és a tanulmányi teljesítmény közötti kapcsolat erősségére már számos korábbi tanulmányban rámutattak. Mind az olvasási készségek, mind pedig a matematikai képességek terén kapcsolatot találtak a munkamemóriával.Alloway és munkatársai 4-5 éves gyerekek memóriaműködési készségei és a tanári értékelések eredményei közötti összefüggéseket tanulmányozták longitudinális vizsgálatukban. A különböző kognitív funkciók egyedi társításokat alkottak az alapszintű felmérésekkel, mint pl. olvasás, írás, hallott szövegértés. A vizsgálatok eredményei azt jelzik, hogy a rövid idő alatti információtárolás és -feldolgozás, valamint a hangtani szerkezetek tudatos használata (pl. rímek) döntő szerepet játszhatnak a kulcsfontosságú tantárgyaknál a gyerekek szervezett oktatásának kezdetén. Gathercole és Pickering (2000) vizsgálatukban összefüggést találtak a 6-7 éves gyerekek információtárolási és -feldolgozási képessége és matematikai, olvasási teljesítményei között. A tesztbattéria kialakításakor fontos szempontként szerepelt, hogy a Baddeley és Hitch (1974) nevéhez fűződő munkamemó- ria-modell egyes komponenseit minél részletesebben tudják mérni. A vizsgálatban részt vevő 83 főt átlagos és alacsony teljesítményű csoportokba sorolták a matematika- és angol nyelvi teljesítményük alapján. Az alacsonyabb teljesítményű gyerekek főként a téri-vizuális vázlattömböt mérő feladatokon teljesítettek gyengébben. Gyakorlással ezek a gyerekek elérték a magasabb teljesítményű csoport szintjét, hibázásaik száma lecsökkent. A térivizuális vázlattömb fejlettsége hatással van tehát a gyerekek matematikateljesítményére, gyakorlással és fejlesztő foglalkozásokkal az elmaradások behozhatóak.

A memória szerepe a gyermekek életében

A memória minden ember számára engedhetetlen feltétel a fennmaradáshoz és a fejlődéshez. A memória a gyermekek számára pedig még fontosabb, hiszen gyakorlati tudásunk – beszéd, járás, írás-olvasás, tárgyak felismerés, stb – nagy részét egészen kicsi korban sajátítjuk el, így kiemelt jelentőséggel bír, hogy gyermekkorban nyomon kövessük csemeténk memória – fejlődését.

Forrás: TÁNCZOS Tímea: A MUNKAMEMÓRIA ÉS VÉGREHAJTÓ FUNKCIÓK KAPCSOLATA AZ ISKOLAI TELJESÍTMÉNNYEL

Dixit, a társasjátékok társasjátéka

A Dixit azon játékok egyike, mely sok-sok kreativitást, előrelátást és jó fogalmazókészséget kíván. De hogy miért is olyan fontos a játék a gyermekek életében?

Sok kiemelkedő gondolkodót, kutatót foglalkoztatott a napi tapasztalat, hogy játszani jó. miért is jó játszani? Talán azért, mert a játszás idejére átmenetileg felfüggesztjük a valóság ránk szabott kereteit, mert önállóak lehetünk és bátrak. Legalább ilyen fontos, hogy félhetünk és retteghetünk anélkül, hogy valós veszélyben lennénk. játszani jó, mert szabadnak érezhetjük magunkat, kreatívvá válhatunk. Teljesítményközpontú világunkban jó, hogy nem feltétlenül a játék eredményére kell figyelnünk, sokszor maga az élmény folyamata az, ami örömet okoz. Bár nem azonos mértékben, nem minden életkorban és nem minden személynél, de az embereknek egész életén át fontos szükséglete a játék.

A játék története, játékelméletek. Páli Judit úgy jellemzi egyik tanulmányában a játékot, mint „az emberi lét egyik legbonyolultabb kultúrtörténeti csemegéje”. A legrégibb játékeszközök a kőkorszakból maradtak fenn. A fellelt játékeszközök hű tükörképei egy-egy kor társadalmának, az akkori gyereknevelési gyakorlatnak. A legősibb játékok a felnőtt által használt munka- és harci eszközök kicsinyített másai, az ember életében jelen levő állatok utánzatai, illetve a gyermek képességeit fejlesztő eszközök. A rabszolgatartó görög társadalomban az egyes fizikai és szellemi erőt növelő játékeszközök igényes kimunkálása jelzi a társadalom játékok iránti attitűdjét.
Platón a törvényekben azt írja, hogy a leendő polgár szempontjából nagyon fontos a jól megválasztott játék, elsősorban azért, mert a játékban megmutatkozik a gyermek egyéni hajlama, másodsorban pedig azért, mert fontos nevelési funkciót szán a játéknak. Az ókori Rómában megjelentek a tanító játékok is (talán a mai didaktikai játék előfutáraiként). A középkorban kevesebb jelentőséget tulajdonítottak az örömteli gyermeki játéknak. A reneszánsz jelentette a kiutat ebből a boldogtalan állapotból. a gyermek újra felszabadultan játszhatott, s ezt felhasználták az oktatási tevékenységben is. A továbbiakban a játék elismertségének pályája töretlenül ívelt felfelé. A játék fogalmi értelmezésével, magyarázásával, eredetével, jelentőségének méltatásával, a gyermek, a felnőtt, sőt az állatok játéktevékenységének okaival, formáival, a játék klasszifikálásával, a játékszerekkel, a játék társadalmi jelentőségével, a játék és a személyiség fejlődése kapcsolatának keresésével, a nevelésben-oktatásban elfoglalt helyével számos tudomány foglalkozott és foglalkozik, a filozófiától a pedagógiáig, a természettudományoktól a számítástechnikáig, a pszichológiától a szociológiáig. Külön tudományágak jöttek létre, mint a játékpszichológia, játékpedagógia, játékdiagnosztika, drámajáték, stb., melyek tárgyát a játék valamilyen szempontból történő vizsgálata képezi. Mivel a különböző tudományok más-más oldalról közelítik a témát, természetes, hogy a következtetések is különbözők.

Új vonások gyermekeink játékában. Az elmúlt évszázad első évtizedei érlelték meg a játék tudományos rangját, a későbbi évtizedekben pedig a különböző tudományok segítségül hívásával keresték a játék helyét a gyermek életében, és annak lehetséges felhasználását a nevelésben. Gyermekeink játékai ma már teljesen mások, mint akár pár évtizeddel ezelőtt. A társadalmi, természeti változások hatalmas intenzitással hatnak a játékra. A termelőmunka legnagyobb része kiszorult a gyermekek közvetlen környezetéből. veszített varázsából a természet is, mint élményforrás. Változások zajlottak le a felnőttek társadalmi életével összefüggő szokások területein is, és átrendeződés ment és jelenleg is megy végbe a családok otthoni szokásaiban, életvitelében. Az új technikai vívmányok (mobiltelefon, számítógép, televízió, játékgépek, stb.) is kezdik átrendezni a játékkal kapcsolatos eddigi képet. Erőteljes differenciálódás figyelhető meg a gyermekek játéklehetőségi (játékeszköz, hely, idő, szabadtéri, mozgásos játék) és játékszokásai között is. Egyre elterjedtebbé és közhasználatúvá vált a fejlesztő játék fogalma is akár az óvodában, akár otthon. Ezek a játékok részfunkciókat fejlesztő, kifejezetten foglalkoztatási célból a gyermekek oktatására szolgáló játékok, melyek megjelenésével felborult a játékról, szabadjátékról, irányított játékról, fejlesztő játékról vallott nézetek sora. A fejlesztő játék hívei magasztalták ezen eszközök előnyeit, a spontán játék hívei pedig védelmezték a szabad játékhoz való jogot és igényt. Csodálkozunk, hogy eltűnt vagy csak egyre ritkábban van jelen a valódi szerep- és szimbolikus játék gyermekeink életében? Pedig van rá magyarázat.

Mai rohanó világunkban eltűnőben vannak az utánzásra késztető minták. Nincs lehetősége a gyermeknek megfigyelni az anya, az apa, esetleg a nagyszülők otthoni házimunkáját (mosás, főzés, vasalás, takarítás, barkácsolás, stb.), hisz időhiányra hivatkozva inkább egyedül végzik azt az érintettek (míg a gyerek sajnos pl. tévét néz). Egyre kevesebb lehetőség adódik arra is, hogy munkahely-látogatások során (pékség, fodrászat, bolt, piac, asztalosüzem, orvosi rendelő, gyógyszertár) szerezzenek tapasztalatot a gyermekek, melyet később megjeleníthetnek játékukban. Lássuk be azt is, hogy a televízió gyermekeknek szántrajz- és mesefilmjei sem mindig adnak követendő, utánzásra érdemes mintát. A gyermekek játéka, mozgása, kapcsolatteremtése mélyen tükrözi azt a szociális, kulturális hátteret, amely körülveszi. A játékok, a könyvek, a videók erő- szaktól hemzsegő jelenetei, ezeknek gyermekekre gyakorolt hatásai nem múlnak el nyomtalanul. A feszültség, a zaklatottság érzése pedig a gyermek játékbeli viselkedésén keresztül jut el hozzánk. Az említett változások pedig sok szempontból is érintették mind a saját, mind óvodám nevelőközösségének munkáját a játékra vonatkozóan.

Dixit: szárnyaljon a képzeleted!

Nyolc éves kortól minden gyerkőc számára remek szórakozás és kikapcsolódás lehet a Dixit. Ez a játék igazán megmozgatja a kicsik fantáziáját. A színes és megkapó képekről szőtt egyedi történetek teszik annyira érdekessé a Dixit világát. Mesére fel! A Dixit garantáltan elvarázsol mindenkit.

Forrás: Horváth Katalin Tímea: Gyermekvilág – játékvilág

Chili az antioxidáns varázsnövény

Igazán kevesen tudják, hogy számtalan rákellenes növény létezik. Biztos, hogy nem gondoltad volna, hogy a te konyhaszekrényedben is pihen jó néhány belőlük. Ilyen antioxidáns növény a chili is.

A chili paprika termesztése elsősorban Dél-Amerika és Ázsia meleg éghajlatán jellemző, de ennél északabbra fekvő vidékeken is megél. Magról történő nevelése kis cserepekben kezdődik, majd a növények kis-közepes méretű bokrokká fejlődnek, melyek magassága 0,5-2 m is lehet a chili fajtájától függően. Merthogy számos fajtája létezik, ezek pedig nem csak méretükben és színükben, de erősségükben is eltérnek egymástól.
Mivel a chili paprikát alapvetően a főzéshez termesztjük, a magok beszerezése előtt érdemes alaposan utána járni, hogy mennyire csípős fajtát válasszunk. A chili meleg éghajlatokon őshonos, alapvetően szereti a magasabb hőmérsékletet. Ahhoz, hogy magjai kicsírázzanak, minimum 20 fokra van szüksége, hogy a paprika beérjen, legalább 30 fokot igényel a növény, de az sem baj, ha ennél magasabb hőmérsékletet tudunk biztosítani neki. A chilit csak akkor szabad kiültetni, ha éjszakánként sem éri 15 fokosnál hidegebb levegő, legfeljebb csak néha-néha.
A meleg nyarak kedveznek a chilinek, nem zavarja a napfény, de a forróságban délután azért jól jön neki egy kevés árnyék. A chili paprika magjainak elültetését már január elején elkezdhetjük. A csíráztatáshoz elég egy 5x5 cm-es műanyag edény, melybe 2-3 magot szórhatunk. A legjobb helyen a meleg fürdőszobában lesznek, itt alakítsunk ki nekik egy kis üvegházat (vagy használjunk propagátort), melyben a hőmérséklet 25-30 fok körül mozog.

A fény egészen addig nem játszik szerepet a növény fejlődésében, míg a csírázás meg nem történik. Ez általában 7-10 nap múltán következik be, de vannak olyan fajták, melyeknek csírázási ideje ennél jóval hosszabb lehet, az egy hónapot is elérheti. Amikor az összes mag kicsírázott, az életképeseket hagyjuk meg, de a gyengébbeket szedjük ki a földből. Ha a majd kiültetjük a szabadba a chilit, a legjobb, ha egy cserépben csak egyetlen növény fejlődik. Miután a csíranövények előbújták, onnantól kezdve már igénylik a napfényt. A sötét fürdőből tegyük ki őket az üvegházzal együtt olyan ablakba, ahova sokat süt a nap. Itt lép be a mesterséges fény a chili termesztésbe, ezt egy akváriumokhoz készült lámpával tudjuk biztosítani. A chilik kiültetésének ideje akkor érkezik el, amikor elérik a 10-15 cm-es magasságot. Amennyiben kint még nem elég meleg az idő - ha januárban vetettük a magokat, még biztosan ez a helyzet -, továbbra is tartsuk bent a palántákat, de ültessük át őket nagyobb, 10 cm átmérőjű cserepekbe. Amikor a palánták magassága eléri a 20-30 cm-t és az időjárás még mindig nem engedi a kiültetést, végezzük el a második átültetést még nagyobb átmérőjű cserepekbe. A harmadik átültetésre március és május között kerüljön sor, ekkor a palántákat 10 l-es edényekbe tegyük át. Kiültetés előtt öntözzük meg a chili palántákat, hogy könnyebb legyen a cserépből a gyökereket és a körülöttük lévő földet kivenni. Ültetés után is öntözzük meg a növényeket, a későbbiekben a legforróbb nyári napokon érdemes naponta kétszer is öntözni.

Egyébként elég, ha csak akkor adunk nekik vizet, amikor már szárazabbnak érezzük a földjüket. Hogy elősegítsük a fejlődésüket, Chili Focus tápoldatot használhatunk, a chili nagyon szereti a komposztot és a mulcsot is. Ha trágyázzuk, több káliumot biztosítsunk neki, de a túlzott nitrogént kerüljük, különben a chili nem fog termést hozni. Ha frissen szeretnénk fogyasztani a chilit, a húsos, roppanós növényeket szüreteljük. Ezeket egy hétig tarthatjuk el hűtőben, a legjobb, ha zárt zacskóban tároljuk őket. Ha viszont port szeretnénk készíteni belőle fűszernek, várjuk meg, míg a paprikák összeszáradnak és csak aztán szedjük le őket.

Antioxidáns étrenddel a rák ellen

Gondoltad volna, hogy ha sárga kurkumát, gyömbért vagy fokhagymát eszel, máris tettél a rákmegelőzés érdekében? Az antioxidáns tartalmú növények valószínűleg a Te konyhádban is megtalálhatóak, csak nem tudsz róla, hogy amellett. hogy milyen ízletesek, mennyire hasznosak is! Chilire és petrezselyemre fel! Élj az antioxidáns növények adta lehetőségekkel.

Forrás.: A chili paprika termesztése

Az Alzheimer-kór korai felismerése

Az Alzheimer-kór és a demencia szorosan összefüggő fogalmak: előbbi okozója az utóbbinak. Sajnos az Alzheimer-kór ma még nem gyógyítható, így mindennél fontosabb annak megelőzése. Ha viszont már megvan a baj, megéri többet tudnia a demenciáról.

A demencia igen gyakori tünetegyüttes, melynek oki háttere heterogén és multifaktoriális. A demencia igen jelentős terheket ró a betegre, annak közvetlen környezetére és az egész társadalomra. A demencia megállapítása kritikusan érinti a beteg alapvető emberi szabadság- és polgári jogainak gyakorlását, ezért szükséges, hogy a kórisme felállítása, rendszeres felülvizsgálata és a beteg követése precíz módszertani előírások és a mindennapi rutinban is betartható algoritmusok szerint történjék. A betegvezetés az alapellátó (háziorvos) szakember kezében kell legyen, ugyanakkor a szakszerű átvizsgálás, a korszerű kezelés és szociális gondozás megköveteli a szakorvosi (pszichiáteri, neurológusi, geriáteri), bírói-jogi és gondozói döntéseket. A háziorvosok, belgyógyászok, sebészek, traumatológusok legalább annyira érintettek a demens betegpopuláció ellátásában, mint a gerontológusok, pszichiáterek és neurológusok. Jelenleg a demens betegek többsége nem is jut el olyan szakrendelésre, ahol kognitív, pszichés és viselkedési tüneteit célzottan keresnék és demenciájának kóroki hátterét megvizsgálnák. Az időskori polimorbiditásba ágyazódó demencia korszerű kezelése interdiszciplináris feladat. A beteget, a gondviselő(ke)t, szociális és egészségügyi szakembereket magába foglaló team szervezése és összehangolása a beteg kezelőorvosának a feladata, aki legkézenfekvőbben a háziorvos, de bármelyik érintett szakterület képviselője is lehet. Ha azonban a viselkedési zavarok uralják a klinikai képet, a pszichiáter szakorvos véleményének kérése nélkülözhetetlen. Jelen módszertani protokoll az illetékes szakmai kollégiumok jóváhagyása alapján foglalja össze a demencia kórismézésének és kezelésének konszenzuson alapuló minimumkövetelményeit, melyeket e dokumentum közzétételekor a jó orvosi gyakorlatnak megfelelőnek elfogad.

Kiváltó tényezők: A demencia szindróma kiváltó tényezői a cukorbetegség szövődményeitől a lassú vírusokon és az öröklött génhibákon át az érelmeszesedésig, sokfélék lehetnek. A több, mint hetvenféle, demenciához vezető ok – részben redundáns – felsorolásait a nozológiai (kód)rendszerek, pszichiátriai és neurológiai szövegkönyvek, monográfiák, összefoglaló közlemények tartalmazzák. A kiváltó tényezők részletes térképezése a tudományos vizsgálódás eszköze, gyakorlati jelentősége azon kiváltó tényezőknek van, melyeknek ismerete terápiás következményekkel is jár. Egyesült Államok-beli adatok alapján az összes demencia 50-60%-át adja az Alzheimer betegség, 10-25%-a vaszkuláris típusú, a maradékon pedig, egyenként 5% alatti gyakorisággal osztoznak az egyéb neurodegeneratív, alkoholos-toxikus és a más betegségek szövődményeképp jelentkező formákG2-. A képalkotó eljárások (MRI) felbontásának, és a neuropatológiai diagnosztika fejlődésének eredményeképp egyre nyilvánvalóbb, hogy a demenciák okai gyakran többszörösek („kevert” demenciák). Ezen esetek etiológiai besorolása az orvosi rutinban a domináns komponens alapján történik.

Kockázati tényezők: A demencia szindróma legjelentősebb kockázati tényezője az életkor. A magas kort megélő emberek abszolút és relatív számának gyarapodásával a demencia prevalenciája és incidenciája is exponenciálisan nő. 90-95 éves kor közé becsülhető az az életkor (amerikai adatok!), mely után a demencia fennállása nagyobb valószínűséggel állapítható meg, mint annak 4 hiányaK2+. Az egészségpolitika célja az lehet, hogy a demencia kialakulását minél idősebb életkor felé tolja el. Bár a vaszkuláris demenciák és a stroke kapcsolata evidens, több független multicentrikus vizsgálat egybehangzó megállapítása volt az is, hogy az Alzheimer és vaszkuláris demenciák kockázati tényezői nagymértékben átfednek a kardiovaszkuláris kockázati tényezőkkel K2+. Az apolipoprotein E gén gyakori polimorfizmusa, az 4 gén terméke többszörösére növeli a szenilis Alzheimer betegség kialakulásának kockázatát K2++. Újabb vizsgálatok szerint az 4 allél az Alzheimer betegség élettartam - prevalenciáját a legfejlettebb országokban jellemző várható élettartam esetén nem növeli, hanem a tünetek korábbi életkorban történő jelentkezésével függ össze. Egy 4 allélt hordozó egyének között a demencia incidenciája mintegy 5, két 4 allélt hordozókon 10-15 életévvel idősebb kontroll (3 és/vagy 2 alléleket hordozó) populációhoz hasonlítható K2+. Számos monogénes öröklődésű génhiba ismert, mely demenciát okoz, ezek közül hazánkban a Huntington korea és a Wilson kór fordul elő, szerencsére, ritkánA D. A primer Parkinson betegséggel gyakran szövődik demencia, illetve agyérbetegségek talaján gyakran társul a demencia parkinsonos tünetekkelK2++. Az irodalom közös parkinsonizmusdemencia szindrómákat (Lewy testes demencia, Alzheimer betegség Lewy testes variánsa, Guam-szigeti demencia-parkinzonismus komplex, progresszív szupranukleáris bénulás, kortiko-bazális disztrófia stb.) is elkülönít, a BNO-10 alapú nozológiai rendszerek nem.

Az Alzheimer-kór és a leépülés

Az Alzheimer-kór egyike azon betegségeknek, amelyek elbutuláshoz vezetnek. Ez azt jelenti, hogy az Alzheimer-kór zavartságot és memóriaromlást eredményez, sőt akár személyiségváltozást is vonhat maga után. Az Alzheimer-kór egy fokozatosan súlyosbodó és visszafordíthatatlan következményekkel járó betegség, mely megtámadja és elpusztítja az agysejteket.

Forrás: A Pszichiátriai Szakmai Kollégium: Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokoll - A demencia kórismézése, kezelése és gondozása

Következő bejegyzésemben az Alzheimer-kór terápiájáról és diagnosztikájáról szeretnék megosztani Veletek egy tudományos okfejtést. Sajnos ez korunk egy elterjedt betegsége, mely főként az idősebbeket veszélyezteti. Lássuk hát, hogyan ismerhető fel a betegség, és mik a kezelési és szinten tartási lehetőségek.

Az előrejelzések szerint 2050-ben 115,4 millió embert érint majd az Alzheimer-kór. Ez a betegség napjainkra valóban az egyik legsúlyosabb egészségügyi problémává vált, amely – mint minden gyakori, elhúzódó lefolyású betegség – rendkívüli mértékben érinti a Föld országainak gazdasági helyzetét is. Nem elhanyagolható szempont természetesen az sem, hogy ez a kór hosszú évekre tragikus módon befolyásolja az érintettek és hozzátartozóik életét. A legtöbb uniós országban ennek megfelelően az Alzheimer-kór kiemelt egészségügyi prioritást kapott. Nálunk az ilyen jellegű felismerés még várat magára, ám a lakosságtól kezdve a háziorvosokig mindenkinek van mit tennie a betegség terjedésének visszaszorítása érdekében. Ezekről a tennivalókról, valamint a diagnosztikus és terápiás lehetőségekről beszélgettünk prof. dr. Rajna Péterrel, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának munkatársával.

Vajon van valami előrelépés az Alzheimer-kór diagnosztikáját vagy terápiáját illetően? Ősi orvosi tapasztalat, hogy minél koraibb stádiumban fedezünk fel egy betegséget, annál jelentősebb esélyünk van a páciens gyógyítására és állapotának karbantartására. A krónikus betegségek általában egy idő után elérnek egy olyan stádiumba, ahonnan a beteg fizikumának romlása már visszafordíthatatlan. Alzheimer páciense egy fiatal hölgy volt, kinek diagnózisát halála után állították fel speciális agyi szövettani kép elemzése alapján. A betegség névadójának korát követő évtizedekben az orvostudomány elkülönítette az időskori szellemi hanyatlás különböző tünetegyütteseit az előrehaladott Alzheimer-kórtól. Ma már a betegség korai felismerését kutatjuk, és a leg- újabb eredmények szerint a korai stádiumban is meg tudjuk határozni a jellegzetes tüneteket és bizonyos biológiai markerek alapján specifikussá tudjuk tenni az érintettek diagnózisát. Ezek a biomarkerek még nem kerültek be a szakmai protokollba, de ez már csak rövid idő kérdése.

Hogy konkrétan milyen eszközök által fejlődik a betegség diagnosztikája? Három területen zajlik a fejlődés, ezek közül az egyik a diagnosztika neuropszichológiai része. Speciális teszteket fejlesztettek ki, amelyek felvételével a beteg teljesítménye alapján meg tudjuk mondani, hogy egy szellemi hanyatlás Alzheimer típusú-e vagy sem. Az így nyert diagnózist többek között a biomarkerek segítségével tudjuk megtámogatni. Ezek egy bizonyos halmazát már régóta ismerjük, pl. a kivizsgálási protokoll része a B12-vitamin-hiány kizárása – ez az állapot ugyanis az Alzheimer-kórhoz nagyon hasonló szellemi hanyatlást idézhet elő. A biomarkerek vizsgálatának egy része tehát kizárásos jellegű, a diagnosztika ezen területén azonban napjainkban két másik vizsgálati helyzetet részesítenek előnyben. A speciális mutatókat nem a vérből, hanem a csapolás útján szerezhető agyvízből nyerik – bizonyos kóros anyagok megszaporodását lehet ezúton vizsgálni. A harmadik fejlő- dő diagnosztikus módszert a funkcionális képalkotókkal végzett vizsgálatok képviselik (pl. MRI, PET, EEG stb.). Ezek a vizsgálatok csupán minimális kellemetlenséggel járnak a beteg számára. Egyes agyi képletek és agyi sejtközpontok méretének, energiafelhasználásának, illetve elektromos működésének egymáshoz viszonyított arányában található, az Alzheimer-kórra jellemző jellegzetes elváltozásokat tudunk így kimutatni. A képalkotó eljárások az állapot követésére is alkalmasak.

Milyen előrehaladást eredményez mindez a terápiában, mik a lehetőségek napjainkban? – Három egymáshoz hasonló, és egy ezektől eltérő hatású molekula képviseli a betegség progressziólassító gyógyszeres terápiáját, melyek közül Magyarországon három szer áll rendelkezésre. A folyamatlassítók csak a betegség felismerése után alkalmazhatóak. Mivel a tudomány eddig a folyamat közepe táján tette lehetővé a felismerést, legjobb estben is 50%-os károsodásnál tudtuk elindítani a kezelést. Napjainkban arról gyűlnek az adatok, hogy mire képesek ugyanezek a szerek, ha a kór legelső stádiumá- ban, 10–20%-os károsodás bekövetkeztekor kezdjük őket alkalmazni. Ma már azonban elsősorban nem folyamatlassítókat, hanem folyamatmódosítókat próbálnak fejleszteni a kutatók, tehát olyan biokémiai, esetleg biofizikai hatásra törekednek, amely a betegség korai fázisában alkalmazva a kórfolyamatot megállítja vagy visszafordítja.

A harmadik lehetőség a vakcináció. Az agyban lerakódó, kóros mennyiségű salakanyag nagy szerepet játszhat a tünetek kialakulásában. Ha ezeket immunológiai módszerekkel, speciális vakcinációval fel tudjuk oldani, akkor nagyot léphetünk előre a terápiás lehetőségek útján. Jelenleg parkolópályán van ez a fejlesztés, mert a kipróbálás során nem minden vállalkozó érte meg a vizsgálat végét és a boncolási eredmények arra utalnak, hogy gyulladást okozott szervezetükben a vakcináció. Így a készítményt tovább kell még fejleszteni.

 Az Alzheimer-kór megelőzése

A jó alvástól kezdve a stressz kiküszöbölésén vagy legalábbis csökkentésén keresztül számlatan apró tényezővel tehetünk az Alzheimer-kór megelőzése érdekében. Nem is gondolnánk, de például az egészséges étkezés és a rendszeres fizikai aktivitásig is nagyban segít megelőzni az Alzheimer-kór kialakulását. Nem is beszélve az „agytornáról”. Nem kell nagy dolgokra gondolni: egy kis rejtvényfejtés vagy kártyázás is sokat jelenthet az Alzheimer-kór megelőzése érdekében.

forrás: Az Alzheimer-kór diagnosztikus és terápiás lehetőségei

A következőkben megismerkedhetünk a pihentető alvás fogalmával csecsemő korban. Persze a babakor nagyon nehéz időszak, nemcsak a kicsi, hanem a szülők szempontjából is. Jobb, ha mihamarabb beállítunk egy napirendet, és tarjuk hozzá magunkat.

„Bárcsak végigaludhatnék egy teljes éjszakát!” A kötődést segítő nevelésben alapelv, hogy örömünket leljük gyerekünkben. Kétségtelen, hogy a fáradt szülők és a fáradt gyerekek nem élvezik olyan felhőtlenül egymás társaságát, mint ha kipihenték volna magukat. Többfajta alvásprobléma létezik: vannak gyerekek, akik nehezen alszanak el; mások könnyen álomba merülnek, de könnyen fel is riadnak; és vannak olyan, sok törődést igénylő gyerekek, akiket elaltatni sem könnyű, és gyakran fel is ébrednek.

A kötődést segítő neveléssel jobb alvó lesz a kicsi Napközben is dédelgessük a babát! Nappali és éjszakai gondoskodás elválaszthatatlan fogalmak. A nappali nevelés az éjszakai gondoskodásban is jelen van, ugyan- úgy, ahogy a kisgyerek nappali vérmérséklete felismerhető az alvási szokásaiban. Azok a csecsemők és kisgyerekek, akiket nehéz elaltatni, nappal is igénylik a babusgatást. Különösen fontos ez a nyűgös kisbabáknál, akik nehezen alkalmazkodnak a méhen kívüli élethez, és szükségük van arra, hogy csillapítsák nyugtalanságukat. Ha napközben is sokat van kézben a csöppség, akkor könnyebben kialakulnak az éjszakai alvási szokásai is. A szülő egyre ügyesebben gondozza a kisbabát, ettől erősödik az önbizalma, és ez érezhető lesz az éjszakai gondoskodásban is. A nappali gondoskodás többször is szóba kerül könyvemben, különösen az első fejezetben. Ennek része a gyakori mellre helyezés, a hordozókendő használata, a gyors válasz a sírásra, az együtt alvás, a gyakori testkontaktus és mindezekben az apa aktív részvétele.

Fontos, hogy még azelőtt vigyük a babát a családi ágyba, hogy elkezdődne a rendszeres éjszakai sírás, vagy mihelyt a legkisebb jelét adja annak, hogy nem akar egyedül aludni. Az alvás körül adódó gondok nagy részét megelőzhetjük, vagy legalábbis csökkenthetjük, ha együtt alszunk a babával. Így már az első hónapokban kialakulhat az összhang a babával, ami felkészíti a szülőt a későbbi éjszakai gondoskodásra. Ha már minden mást kipróbálva visszük magunkkal a gyereket a családi ágyba, attól általában nem várhatunk gyors megoldást. A már kialakult problémák orvoslása megterheli a szülőt és a gyereket is, ezért érdemes megelőzni őket (és nem a problémák utólagos megoldásán gondolkozni). Próbáljunk egy lépéssel a kisbaba előtt járni. Mi alakítsuk a szokásokat és igyekezzünk, hogy ezek jó szokások legyenek. A gyerekek gyakran nagyon világosan jelzik, hogy a szüleik mellett akarnak aludni, ez az igényük. Ilyen jelzés, ha a szülők reggel a csukott hálószobaajtó küszöbén szenderegve találják két- éves gyereküket. Ha a szülők nem lelkesednek az együtt alvásért, akkor fontolják meg a többi lehetséges módszert: illeszthetnek kiságyat a szülői ágyhoz, helyezhetnek matracot vagy hálózsákot a padlóra, vagy aludhatnak együtt a testvérek.

Nem hiszek a merev napirendben és a szigorú éjszakai dresszírozásban, de az igaz, hogy a kisbabák alvási szokásai bizonyos mértékig tanult folyamatok, és szükség lehet némi szoktatásra ahhoz, hogy a kicsi álomba merüljön. Fontos, hogy bizonyos jelek láttán felismerje a baba, hogy alvás következik. Az esti szertartások során átalakul a helyszín, és világossá válik az üzenet: eljött az alvás ideje. A gyerekek megtanulják, hogy az ágy alvásra vagy csöndes összebújásra való, nem pedig hancúrozásra vagy játékra.

A napirend általában kerülendő szó a kötődést segítő nevelés szótárában. Ha viszont az alvásra akarjuk valahogy rábírni a gyereket, általában kell egy meghatározott időpont, amikor ágyba dugjuk, és a nappali pihenésnek is konkrét ideje van. Ha megoldható a családban, próbáljuk meg kialakítani a mindennap ismétlődő esti menetrendet. Sok olyan gyerek van, főleg a több emberes babák, akik mindenféle szabályozásnak ellenállnak, akár nappali, akár éjszakai alvási-ébredési szokásokról van szó. A lefektetés ideje nem feltétlenül jelent egyet az elalvás időpontjával. Az alvás nem olyan állapot, amelybe belekényszeríthetnénk a gyerekeket. Akkor alszik el, ha elnyomja az álom. A szülők feladata, hogy megteremtsék az álomhozó környezetet. A nagyobb (három-négy éves vagy idősebb) gyerekeknek és az iskolásoknak kell egy meghatározott időpont, amikor ágyba kell bújniuk. Egyes szülők merev és a valóságtól elrugaszkodott álláspontra helyezkednek a lefekvés időpontjával kapcsolatban: „Hét órakor ágyban kell lenned.” A másik véglet, ha a szülők azt nevezik a lefekvés idejének, amikor a kicsit elnyomja az álom. Mivel minden családban más-más életritmus és más-más viszonyok uralkodnak, az előre kijelölt időpontok nem olyan népszerűek vagy könnyen betarthatóak, mint régebben voltak.

A tankönyvekben szereplő, este héttől reggel nyolcig alvó kisbaba életéből nagyrészt kimarad a családi együttlét, főleg az apjától kapott gyengédség. (Egyébként ilyen baba kizárólag a tankönyvekben létezik.) Úgy látom, két oka van annak, hogy a szülők annyira ragaszkodnak a korai lefekvéshez: az anya holtfáradt a nap végére, az apa pedig nem szívesen tölti az estét egy nyűgös és fáradt kisgyerekkel. Erre van megoldás. Teremtsük meg otthonunkban a feltételeket ahhoz, hogy este örömünk teljen a kisgyerekben. Vezessünk be egy késő délutáni pihenőt, hogy amikor a papa hazaér, élvezhesse a gyerekével töltött időt, a mama pedig végre lélegzethez juthasson. Ne tartsunk attól, hogy íratlan szabályokat hágunk át, ha a kisbaba még nem alszik kilenckor vagy tízkor, vagy ne adj’ isten, csak a szüleivel egy időben kerül ágyba. Ez a szokatlan időpont leginkább a népes és elevenen nyüzsgő családokban fordul elő, vagy ott, ahol az apa későn ér haza a munkából. A kisbabák sokszor úgy alakítják ki az alvás-ébredés ritmusát, ahogy az legjobban megfelel a szükségleteiknek az adott családi viszonyok között.

Pihentető alvás a baba és a mama számára

Sokat vitatott kérdés, hogy mennyire egészséges vagy szerencsés az egy ágyban alvás csemeténkkel. Természetesen az alvás ezen formája nyugtató hatással bír a kisgyermekekre, hiszen közvetlen közelükben érezhetik szüleiket, ám sok esetben megtöri a házastársi magánszféra hangulatát, ha az éjszakát nem kettesben töltik a szülők. Már csak azért is fontos kérdés az együtt- külön alvás, hiszen egy apró csemete esetében a szülők legtöbbször csak az éjszakát tölthetik négyszemközt, ami így kiemelkedő jelentőséggel bír.

Forrás: Tanulmány: Hogyan altassuk el a kisbabát, és mit tegyünk, hogy ne riadjon fel?

Sziasztok! Fogadjátok szeretettel ezt az érdekes tanulmányt, mely az öregedés témakörét, az elöregvő társadalom szerepés és jelentőségét, valamint a növekvő életkor pozitívumait viszgálja:

Az öregedő társadalom demográfiai megközelítésben. Az első és a második demográfiai átmenet (Hablicsek 1996) eredményeként a korstruktúra átrendeződött, a népesség öregebbé vált és a népességszám növekedése lelassult, majd ezt követően csökkenésbe ment át. Egy társadalom öregedését, vagyis az idősebb korcsoportok relatív súlyának növekedését két tényező idézi elő: a termékenység csökkenése, amely a korpiramis aljának szűkülését jelenti és a halandóság javulása, amely viszont a korpiramis tetejének szélesedését eredményezi. E két tényezőn kívül a népvándorlás szintén befolyásolja az öregedés mértékét, a bevándorlás tipikusan lassítja, a kivándorlás viszont gyorsítja az öregedés folyamatát, mivel jellemzően a munkaképes korúak és azon belül is a fiatalabb korcsoportok szoktak vándorolni. A termékenység csökkenésének és a halandóság nagymértékű javulásának párosulása elsősorban a nyugat-európai országokban figyelhető meg.

Nyugaton már a XX. század közepére kialakult az alacsony gyerekszám és a viszonylag magas élettartam. A második világháborút követő évtizedekben lelassult a népesség öregedése, ami egyrészt az ideiglenesen megnövekedő reprodukciónak, másrészt a halandósági javulás visszaesésének tulajdonítható. A hetvenes-nyolcvanas évektől azonban – a különböző nyugat-európai országokban eltérő mértékben - a korábbi öregedési trend állt vissza. A posztkommunista országokban ezzel szemben az alacsony gyerekszám alacsonyabb élettartammal párosul. Ez nem mindig volt így. A hetvenes-nyolcvanas években Közép-Európában magasabb volt a gyerekszám, mint Nyugat-Európában, a rendszerváltást követően azonban ez nagymértékben lecsökkent. A várható élettartam javulása azonban nem következett be a nyugati mintához hasonlóan a rendszerváltás után, sőt, átmenetileg még tovább romlott.

A jelenlegi helyzet szerint a közép-kelet európai tagországok népessége fiatalabb, mint a nyugat-európaiaké, ami a nagyobb halandóság és a korábbi évtizedekben jellemző magasabb gyerekszám következménye. Magyarországon a népszámlálási adatok 1870-től teszik lehetővé az összehasonlítást. Az első világháborúig a korstruktúra változása mögött kedvező folyamat húzódott meg, hiszen alapvetően az élettartam hosszabbodott meg jelentős mértékben, és a népesség száma másfélszeresére nőtt.

A természetes szaporulat jelentősebb csökkenése az első világháborútól figyelhető meg, de ez a csökkenés nem volt folyamatos. Míg a 60 éves és idősebb népesség aránya folyamatosan nőtt, addig a 14 évnél fiatalabb népesség aránya nem csökkent folyamatosan, ti. a második világháborút követő baby-boom nálunk is éreztette a hatását. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint (2001) a 60 évesek és idősebbek aránya 20,4%, a 70 éves és idősebbek aránya pedig 10,4%. Vukovics (1988) tanulmányában foglalkozik az öregedés különböző dimenziók mentén mért különbségeivel. Így a nem, családi állapot, és a lakóhely kérdésével. A különböző életkori csoportokban a nemek aránya között jelentős különbség figyelhető meg. Míg a 60 éves és idősebb népesség 61%-a nő, addig a 70 évesek és idősebbek között a nők aránya már 65%. Ráadásul ez az arányeltolódás a korban előre haladva tovább fokozódik. Vagyis - mivel a férfiak halandósága nagyobb -, az időskorú népességen belül nőtöbblet van. A XIX. század végén még nagyjából hasonló volt a nemek aránya, ugyanis a nemek eltérő halandósági jellemzője az átlagéletkor kitolódásával nyert teret.

Az időskorúak családi állapotára jellemző, hogy korban előre haladva fokozatosan csökken a házasok, és növekszik az özvegyek aránya. Ha ugyanezt az összefüggést nemek szerinti bontásban vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a nők között még inkább jellemző korban előre haladva a házasok csökkenő aránya. Végül településtípus szerinti vizsgálva a korstruktúra változását elmondható, hogy a fővárosban volt a leggyorsabb az öregedési folyamat, majd ezt a községek követték, ugyanakkor ebben a tekintetben a kisebb városok kedvezőbb helyzetben vannak. A fenti folyamatok komoly kihívást okoznak mind a nyugdíjrendszerek, mind a szociális szolgáltatások terén, ugyanakkor látni kell, hogy nem egyértelműen negatív hatásokról van szó, hiszen az élettartam megnövekedése pozitívumként értékelhető.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a demográfiai folyamatok önmagukban nem magyarázzák meg az idősek jelenlegi helyzetét. A termékenység csökkenése és a halandóság javulása, ha úgy tetszik, csupán egy keretet jelölnek ki, amelyen belül más társadalmi mechanizmusok is hozzájárulnak ahhoz, hogy az idősek az egyik legkiszolgáltatottabb társadalmi csoporttá váljanak. Itt az urbanizáció olyan nem szándékolt mellékhatásaira kell gondolnunk, mint a szomszédsági viszonyok felbomlása, a családszerkezet átalakulása, vagy a nagyobb fokú elszigeteltség (Coleman 1991). Az ezek mögött meghúzódó makrofolyamatok önmagukban szintén nem negatívak, azonban előnyeik mellett lehetnek negatív következményeik is. Így a falu-város migrációt alapvetően egy gazdasági igény, a munkaerő-kereslet szerkezetének megváltozása hozta magával, sajnálatos módon azonban a fiatalabb generációk városokba áramlása a kisebb településeken kiszolgáltatottabbá tette az időseket. Az idősek a városokban sem kerültek sokkal jobb helyzetbe, ugyanis a nagyobb sűrűség, a gyakoribb interakció a kapcsolatok nagyobb fokú anonimitását eredményezte (Simmel 1973), amely valószínűleg a családon belül is éreztette a hatását.

Az öregedés örök problémája

Manapság egyre többeket riaszt az öregedés gondolata. Mind nehezebben fogadjuk el a ráncok és a megereszkedett bőr okozta kellemetlenségeket, melyek az öregedés természetes velejárói. Ám nem szabadna, hogy ez legyen az öregedés központi problémája, hiszen az öregedés okozta egészségügyi problémák kezelése sokkal súlyozottabb kellene, hogy legyen, mint szépségünk és felszíni fiatalosságunk megőrzése.

Forrás: Az időskorúak társadalmi helyzete és ellátása: A szociális alapszolgáltatások

A szociális kompetencia alkotóelemei közül a szociális készségek fejlődésének vizsgálata a leginkább kutatott terület. A szociális készségek olyan „viselkedéstechnikai eszközök”, olyan tanult pszichikus összetevők, amelyek a specifikus célú, tartalmú szociális viselkedés kivitelezésében működnek közre (Nagy, 2000b). A szociális készségek alapvető jellemzője, hogy tanulás (megfigyelés, modellkövetés, ismétlés és megerősítés) útján sajátítjuk el.

A szociális készségek speciális verbális és nem verbális viselkedési formákat tartalmaznak, valamint lehetővé teszik a hatékony és megfelelő viselkedést, illetve reakciót mások viselkedésére. A szociális készségek szituációfüggőek, s hatással vannak rájuk a körülményekből fakadó elvárások és követelmények. Ez utóbbi sajátosság felveti, hogy egyáltalán mérhetőek–e a szociális készségek. Van olyan álláspont, amely szerint ezen jellemző miatt nem mérhetők jól a szociális készségek, hisz ahány szituáció, annyiféle szociális készség működtetése szükséges.

A kutatók többsége azonban nem ért egyet ezzel, s arra törekszik, hogy a több száz szociális készség közül minél többet pontosan tudjon meghatározni és csoportosítani. Jó példa erre Rinn és Markle (1979), akik az önkifejezés (pozitív énkép; az érzések, érzelmek kifejezése), a mások elfogadása (mások véleményének a figyelembe vétele; mások megdicsérése), az önérvényesítés (a véleménykülönbség közlése; az ésszerűtlen kérések visszautasítása) és a hatékony kommunikáció (beszélgetés, társalgás; az interperszonális problémák megoldása) készségeinek csoportját különböztetik meg. Egy másik csoportosítást ad Spence, különbséget téve a mikroszociális és a makroszociális készségek között. Mikroszociális készségnek tekinti például a verbális és a nem verbális kommunikációt és a szociális percepciót, amelyeket mint nem egy meghatározott helyzetre vonatkozó viselkedés belső feltételeiként határoz meg.

A makroszociális készségek viszont azok a viselkedési stratégiák, amelyek egy-egy meghatározott helyzetre vonatkoznak, és amelyekben a szituáció helyes kezelése érdekében az alapkészségek összevonódnak, vagyis a mikroszociális készségek felhasználásával működnek. Makroszociális készség az empátia, a segítőkészség, a kooperáció, az altruizmus mint a segítés legmagasabb szintje, valamint a konfliktuskezelés. Vannak egyéb csoportosítási szempontok is. Ilyen például Stephens és kutatócsoportjának szociáliskészség-listája, amely az alapján készült, hogy az alapfokú iskolában milyen szociális készsé- gek alkalmazására van szüksége a gyerekeknek a sikeres beilleszkedéshez és eligazodáshoz az iskola szociális világában. A listán a személyközi (konfliktuskelés, figyelemfelkeltés, üdvözlés, segítés, verbális és nonverbális kommunikáció, szervezett játék, pozitív attitűd mások iránt), az önmagára irányuló (következmények vállalása, etikus viselkedés, érzelmek kifejezése, pozitív énattitűd, felelősség), az iskolai feladathoz (verbális kommunikáció feladatvégzés során, vita, megbeszélés, kooperativitás, figyelés, szereplés), valamint a környezeti viselkedéshez (környezet megóvása; étkezés; közlekedés) kapcsolódó készségcsoportok szerepelnek.

E példák jól szemléltetik a szociális készségek differenciált kezelésének a szükségességét. A szociális kompetencia fejlődése leginkább gyermekkorban befolyásolható, így szükség van azokra a vizsgálatokra, amelyek különböző életkorban mérik a szociális készségek és képességek fejlődését és fejlettségét. A szociális készségek mérése során alkalmazott legismertebb technikák a következők:

interjú olyan személyekkel pl. szülők, tanár, akik jól ismerik a vizsgált személyt, mérőskálák, önjellemzés, önértékelés, szociometria, megfigyelés.

Interjút olyan személyekkel szoktak készíteni, akik a szociális viselkedési problémával küszködő egyént jól ismerik. A szülők, a tanárok a következő típusmondatokkal szokták jellemezni ezeket a gyerekeket. „Nincs egyetlen barátja sem, soha nem szokott elmenni iskola után otthonról”.

Mérőskálák sokasága is jól használható a problémás szociális viselkedések jellemzésére. Közülük leginkább az ötfokozatú skála terjedt el, amelynek kitöltésére a vizsgált személy életében fontos szerepet játszó embereket, például barát, szülő, tanár kérik meg. Igen gyakori az úgynevezett tanár szerinti népszerűségi lista elkészíttetése is.

Az önjellemzés, mint a szociális készségek fejlettségére irányuló mérési módszer többféle mérőeszközt foglal magába. Leginkább a kérdőívet használják e célra, de a mérőskálák, naplók, önmegfigyelések és interjúk is sok értékes adatot szolgáltatnak. Az utóbbiak – jellegüknél fogva – olyan mérési metódusok, amelyeket kevésbé szoktak alkalmazni gyermekek körében.

A szociometriai eljárás viszont az egyik legelterjedtebb módszere a gyerekkori szociális készségek mérésének. Mindkét formáját (választás, értékelés) szívesen alkalmazzák az ilyen típusú fölmérésekben. Az első esetben a gyerekeknek csak azt kell megjelölniük, hogy ki a legjobb barátjuk az osztályban vagy ki az, akit a legkevésbé szeretnek társaik közül. A második típusú eljárás során már minden tanulót értékelniük kell a gyerekeknek. Például „Mennyire szeretnél játszani Pistával?”.

Az életkor és a hozzá kapcsolható játékok

Mindannyian emlékszünk még gyermekkorunk kedvenc játékaira: a pöttyös labdára, az ugró kötélre, a puzzlera. Az életkor előrehaladtával bizonyos játékok iránt érdeklődésünket vesztettük, másokat viszont csak felnőtt korunkra értettünk vagy szerettünk meg igazán. Mindez nem véletlen, hiszen bizonyos életkor alatt a gyerekeket szeretik az egyszerű, könnyen megoldható játékokat, adott életkor felett pedig már kihívásokra vágyunk.

Forrás: Zsolnai Anikó: A szociális készségek fejlődése és fejlesztése gyermekkorban